Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

núsítványt állítottak ki. 1825-ben pl. Kiss József professzor igen dicsérte a declinációs osztály tanítóját, Király Mihályt, de belefoglalta véleményébe, hogy az év folyamán az olvasás gyakoroltatására többször kellett őt figyelmeztetnie. 1838-ban a syntactica osztály tanítójáról, Soltz Sámuelről igazolták Korponay és Németh professzor urak, hogy „kitűnő szorgalommal és sikerrel" tanított.

107 Vele szemben még ugyanebben az évben a conjugisták közönséges tanítójáról, Dálnoky Gábor azt jelentették az iskolatanácsnak, hogy törekedett ugyan a feladat teljesítésére, de gyakran használta a „fenyítő veszszőztetést is". 1841-ben az első nemzeti iskola tanítójáról Korponay József igazgató úr már-már túlzásokra is ragadtatta magát, amikor jelentésébe a következő mondatot írta: „Bár mindenkor Apostol Mihály lelkületű és szelidségű Tanítókat nyerhetnének a tanulni kezdő apró gyermekek!"

108 Az iskolatanács elé került feljegyzésekben többször találunk utalásokat az iskolaépület és a tantermek állapotára vonatkozóan. 1820-ban az egyháztanács megbízásából szemlét tartottak az iskola állapotáról. A szakszerű véleményalkotás érdekében az épület bejárására Siketi Zakariás ácsmestert, L. Papp Sámuel mérnököt és Losontzy József diszpenzátort is meghívták. Az épületek közül a professzori depositorium falának és boltozatának repedéseit valamint az iskola Szinva felőli támfalaként nemrég épített kőláb faltól való elválását tekintették „veszedelmes állapotban lévőnek".

109 A kialakult állapot javítására elkészített tervezet szerint változtatni szükséges azon a kialakult gyakorlaton, miszerint a tantermek fűtéséhez szükséges fát a bolthajtások alatt vágják, s meg kell erősíteni az alapzatot is: kemény kővel kell a folyosókat lerakni, s el kell készíttetni az osztályok „padimentumoztatását", azaz olyan gerendákkal szükséges azokat lerakatni, amelyeknek végei a falakban, s nem a bolthajtásokon feküsznek. A tetőszerkezet átvizsgálása közben de107 Soltz Sámuelnél a két professzor külön megemlítette, hogy okosan élt a fenyítés eszközeivel. 108 Korponay hasonlóan igen nagyra értékelte 1838-ban Bakó Jánost is, aki az első latin, vagyis grammatikai osztályt tanította, s a világos előadással és az okos és mérsékletes fenyítéssel eredményesnek bizonyult. 109 SRK. Lt. RB. I. 3/3.