Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

rült fény az iskola „leg féltőbb kintse (Bibliotheca, á lehető tűz vagy más szerentségtelenség ellen, nem volna egész bátorságban helyheztetve." A mennyezet vékony tapasztásának megerősítése mellett még egy mestergerendát és ennek közepére a teremben egy „tsinos fa oszlopot" állíttatni javasoltak. A könyvtár két ablakára belülről egy kétfelé nyíló vas táblát, ajtajához pedig kő ajtószéleket és új vasajtót láttak szükségesnek. Az osztályok számának kettővel gyarapodása, a tanulók és a tanítók számának növekedése miatt mindenképpen szorgalmazták az iskolaépület bővítését is. Megvizsgálták az iskola udvarán lévő kút vizét, s azt az egészségre ártalmasnak találták, ezért a bizottság tagjai „hathatós rendelést" sürgettek. A professzori teendők sokoldalú voltára világít rá a jelentésnek Dalnoki Sámuel professzor marhaistállójának állapotára vonatkozó része. A professzor maga kérte az épület megvizsgálását, mert már nem tudta azt használni. A dülöngélő falú istállót javítani már nem lehetett, ezért a szakértői javaslat

110 egy új épület építése volt. 1825. évi iskolalátogatás alkalmával Szepessy Sz. István és idős Igaz Sámuel külön utasítást adott, hogy az ülőpadok alatti „rakás port és szemetet" takarítsák el. 1827 májusában a vizitátorok tudósítása szerint az ábécisták és a declinisták osztályaiban maga a tanító panaszkodott, hogy azokat soha nem seprik rendesen. A hetedik, vagyis a poétikai osztályban a jelentéstevők a székek közét is szemetesnek találták, s felhívták a figyelmet arra a lyukas vaskályhára, amiről el sem tudták képzelni: „...Télben hogy lehetett fűteni?" Az általánosan tapasztalt rendetlenség miatt fokozott figyelmet kértek a rendre és a tisztaságra. A közseprésekre felvett négy gyermek mellett javasolták, hogy osztályonként is legyenek seprő gyermek kijelölve. Az osztályok tisztán tartásának könnyítésére legjobb módszernek azt látták: „deszkáztatnának már be valahára". Miközben az iskolatanács 1838. augusztus 26-i jegyzőkönyve szerint gondoskodtak róla, hogy a szüreti szünnapok idején történjenek meg a legfontosabb javítások, már azt is felvetették: az osztályok deszkázását „az összehívandó asztalosok árverése útján" kellene csökkenteni. Ugyanakkor merült fel az a gondolat is, hogy az iskolaudvaron fel