Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MŰVELTSÉG ÉS MŰVELŐDÉS

beszélésben" keresendő, hiszen az egész iskolában „annyira erőt vett a magyar beszéd, hogy még a Syntaxistáktól is...tsak ritkán hallani deák beszédet". Ezért javasolták az iskolatanácsnak, hogy tegyen meg mindent az iskolai törvények 5. pontjának betartására, azaz törekedjen a jobban a latin beszéd felélesztésére. Az 1827. évi vizsgálatok ismét a színvonal romlásáról tanúskodtak,

105 ezért a szenátus elé egy olyan javaslatot terjesztettek, mely szerint a syntaxisták oktatásából „némely mellékes Tudományokat el kellene hagyni," s a felszabaduló időben be kellene hozni a lemaradást. Az iskolatanács azonban az indítványt azzal a magyarázattal vetette el, hogy a miskolci gimnáziumot saját döntésük és az egyháztanács rendelése is a sárospataki anya iskolához köti. Nem engedhető meg tehát a pataki tanítási rendtől való eltérés, hogy az „által menő tanulók...hátramaradást ne szenvedjenek". Döntésével a szenátus elsősorban a továbbtanulni szándékozók érdekeit védte, hiszen a problémák a két iskola között korábban éppen az oktatási rendszer eltérései miatt alakultak ki. A latin helyett a magyar beszédet leghatékonyabban olyan büntetésekkel kívánták visszaszorítani, amelyek hozzájárulhattak a latin nyelv gyakorlásához is: a grammatikai osztályban 15, a syntaxistáknál 20 ismeretlen latin kifejezés megtanulását, a felső osztályokban pedig latin nyelvű munkák írását szabták ki büntetésként. Ugyanakkor a jegyzőkönyv szerint felmerült a kérdés, kell-e a magyar beszéd használatát büntetni, vagy csak bizonyos határt kell annak szabni? Végső soron abban állapodtak meg, hogy a kényszerítés önmagában nem tudja elősegíteni, hogy a „magok szülötte nyelveken való beszélésen... erőt vegyenek", de fokozatosan ahhoz kell őket szoktatni. 1843-ban Szathmáry József püspök indítványozta a „zenészét" oktatását is. Az iskolai tanács ezért az egyháztanács döntését kérte arról, hogyan lehetne az iskolában egy „zenei intézetet" felállítani, s erre a speciális képzésre külön tanítót alkalmazni.

106 Az iskolai felügyelők a tanárokról is véleményt formáltak, s esetenként az oktatási módszerekről és az eredményességről külön ta105 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55. 1. d. 106 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. - 55. 2. d.