Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

gővé. Éles válaszfalat húzott a nemesi és a privilegizált jogállással nem rendelkező egyéb városbeli lakosságcsoport között.

39 Árulkodó az a szerződésbeli kitétel is, hogy az igazgatási főtisztviselőt, a mezőváros első emberét bírónak nevezi, szakít a korábbi, szabad királyi városokra jellemző főbíró megnevezéssel. Az „új földesúr" lényeges megszorítást tett a választásra nézve is: a kamara képviselője az országos szokásokra hivatkozva ezután nem csupán a bíró, hanem a választandó tanács tagjai esetében is élhetett kijelölési jogával. A kamarai uradalmi függés bizonyos előnyökkel is járt. A kor szokásai szerint a földesúrral kötött urbáriumok többsége gazdasági természetű és a szolgáltatásokat részletező szabályokból állt, ez a megállapodás részletesen foglalkozott a város igazgatásával, pontosan meghatározta a tanács létszámát és az országos gyakorlatra nem jellemző módon - igaz általános elvek szintjén - előírja e testület kötelezettségeit is.

40 A megállapodás évtizedekre megszabta az igazságszolgáltatásban közreműködő tanácsbeliek teendőit, és rögzített néhány fontos elvet az igazságos büntetések mértékéről. A szerződés az első olyan várostörténeti dokumentum, amely a hivatali írásbeliséget szabályozza. Elrendelte, hogy a jegyző (nótárius) három jegyzőkönyvet köteles vezetni, kettőt a városi pénzügyek állapotáról, a harmadikat a közügyekről, a polgárok kérelméről és panaszairól. Kétségtelenül modern, a jellegváltozást elősegítő intézkedés a bíró utalványozási jogkörének szabályozása, továbbá a számvevő évenkénti beszámolási kötelezettségének előírása. A magisztrátus és az ehhez értő „deputátusok" ettől kezdve revideálhatták a pénzügyi elszámolásokat, melyeket végső fokon a kamarai uradalom képviselője hagyott jóvá. 39 „A ... miskolczi nemesség többé a város községébe nem számláltatik s e szerint a városnak contribuens lakosira fog szállani magokra mind a közönséges terhek viselése, mind a szükséges jó rendnek tartása, mind pedig az igazságnak kiszolgáltatása." SZENDREI J. 1890. 452-453. p. Hasonló jogállású városok esetében ez az elkülönülés általában kisebb mértékű volt. Ezt igazolja: KISS M. 1971. 126-127. p.; SIMONFFY E. 239. p.; NAGY I. 1984. 538. p. 40 KÉRÉSZY Z. 1942. 251. p.; CSIZMADIA A. 66. p.; EPERJESSY K. 1971. 98. p.