Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI
nyerni. Ez a törekvésük - láttuk a monográfia korábbi köteteiben sikerrel is járt. A birtoklást igazoló oklevelek kivonatolása során feljegyezték azoknak a nevét is, akik az iratokat bemutatták. A két lista összevetése - más forrásokkal együtt - azt igazolja, hogy a megszerzett telkeket, szőlőket és pincéket tulajdonosaik szabadon örökítették, adták és vették, tehát tényleges tulajdonjogokkal rendelkeztek. Körvonalazódik továbbá egy másik jelenség is, amely szerint egyre több birtok halmozódott fel a középbirtokosok kezén: részint a már régebben itt lakókén (Szepessyek, Dőryek), részint pedig azokén, akik újabban települtek be (Aszalay, Bük, Muraközy és Borsy család). Végeredményben elmondhatjuk tehát, hogy a diósgyőri uradalom zálogbirtokosainak köszönhetően a XVIII. század elejére kialakult Miskolcon egy jobbágyokból, armalista és birtokos nemesekből, kézművesekből és írástudó értelmiségiekből álló társadalmi réteg, amely tényleges tulajdonjogokkal rendelkezett a jobbágy telkek és tartozékaik, valamint a szőlőbirtokok túlnyomó többsége fölött. Ennek a csoportnak állott legelsősorban az érdekében a város megváltása és vállalta is az azzal járó terheket, ámde nem egyforma mértékben, mivel a tulajdonosság minőségi szempontból nem különbözött lényegesen, mennyiségi szempontból azonban annál inkább. A kölcsönben felvett pénzösszeg tőkéjének és kamatainak a törlesztésével kapcsolatban ugyanis a város azt a határozatot hozta, hogy minden lakos birtokai értékének az arányában legyen köteles adózni, mégpedig egy, az összeírások alapján elkészített kivetés szerint a tartozékokkal is bíró telek után 40 forintot, a csak kenderfölddel bíró telek után 36 forintot, az appertinentiák nélküli telek után 25 forintot, egy kapás dézsmaadó szőlő után 4, szabad szőlő után 2 forintot, pincelyuk után 3, fél házas pince után 5, egész házas pince után 8 forintot. 22 - Bár egyelőre nem volt meg a lehetőségünk arra, hogy részleteiben kimutassuk kire mennyi adót vetettek ki ezen limitatio alapján, annyi azonban az összeírások átnézése után már az első pillanatban is nyilvánvaló, hogy sokszorosát fizette a 6 telekkel és 160 kapás szőlővel bíró Szepessy Pál, vagy a 4 telekkel és 140 22 TÓTH P. 1986. 100. p.
