Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
VÁROSI TÁRSADALOM
kiterjedő voltát. 23 Visszatérve a közbiztonság kérdésére, a tűz pusztító erejéről minden korban kellő tapasztalattal rendelkeztek. A védekezés legnagyobb felelőssége elsősorban a főbírót és a tanácsbelieket illette. Ebben az esetben a helyi szabályozás nem vett tudomást nemes és nem nemes megkülönböztetéséről. Leginkább a kémények ellenőrzésére terjedt ki a figyelmük, ha azokat rossznak találták, a bíró a ház lerombolását is elrendelhette. Az, hogy a cigányokat a tűzrendészet! szabályozás során külön kiemelték, arra is utalt, hogy a városi társadalmon belül mindenképpen szegregált helyzetben voltak. Az 1746. évi statútum szerint csak a városon kívül lakhattak. Téli beköltözésük ideje alatt a földesurak kötelessége volt, hogy számukra megfelelő „rendes házat" biztosítsanak. A fazekasok munkarendjét és mozgását is nyomon lehet követni ez alapján, hiszen ők is csak a városon kívül égethették edényeiket. A pincéket igen sokan állandó ottlakásra használták, mert szintén tűzrendészeti okokra hivatkozva egy hónapot adtak az érintetteknek arra, hogy a városba beköltözzenek. Ugyanakkor a bírónak kötelessége volt a kemencék és a kémények lerombolása. A megnevezett tűzrendészeti indok mellett egyéb általános érvényű ellenőrzési, adóztatási, közbiztonsági célt is látnunk kell ebben az intézkedésben. A helyzet igen sok tekintetben hasonlítható az alföldi térségek tanyára telepedési mozgalmának megakadályozási törekvéseire. A városkép formálása, az utcarend biztosítása szintén állandóan visszatérő rendelkezés volt. 1715-ben például megjegyezték, hogy az utcákat és a Szinvát igen sokan szeméttárolásra használták. A tilalmat megszegőket 12 forintra büntették. 24 A gazdasági tevékenység szabályozása rendszerint a társadalmi helyzetet is tükrözte és befolyásolta. A helyi piac, az ipar és a kereskedelem kívánt rendjének kialakítását ezért is érdemes figyelemmel követnünk. Miskolc életében a borkereskedelem közismerten igen nagy szerepet játszott. Ennek zárt körben tartása mindig is jellemzője maradt a városi vezetésnek. 1722-ben az elkobzás terhe mellett tiltották a vidéki borok behozatalát. A következő évben pedig a görög kereskedőket igyekeztek ettől távol tartani, arra hivatkozva, 23 TÓTH P. 1981. 15., 48. p. 24 TÓTH P. 1981. 16., 22., 28., 53-54. p.
