Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

hogy ezek olyan áruk, „amelyek nem valók rendjükhöz és állapotukhoz". Mindez a tiltás nem jelentett gyakorlati megvalósulást, hiszen 1727-ben például ismételten a borral üzletelő, megszaporodott számú görögökre és zsidókra panaszkodtak. Nyilvánvalóan elsősorban a helyi lakosság, általuk megfogalmazva, a „szegénység" értékesítési és jövedelmi forrásainak érdekében igyekeztek fellépni az idegennek számító kereskedők ellen. 1732-ben ismételten velük szemben akartak hatósági eszközöket is alkalmazni.

25 A vidékiek által behozott borok után járó adó behajtása a bíró feladata volt. A görögök vidékről elkobzás terhe mellett semmiféle bort vagy aszúszőlőt nem hozhattak be a városba. A gyakorlatra, a hivatalos szabályozás nyilvánvaló megkerülésére is utalt annak az 1685. évi rendeletnek az 1740. évi felújítása, amelyben a görögök és a zsidók déli 12 óráig tartó piaci árusítását tiltották meg. Egyébként közvetetten erre a tényleges kapcsolatrendszerre is vonatkozott az, hogy ugyanebben az évben a városban élő zsidók a többi lakoshoz hasonlóan bérelhettek haszonvételeket, ezért őket (pontosabban a companiat) évi 12 rajnai forint fizetésére kötelezték.

26 A jogi keretek és normák kijelölésekor is felfedezhetünk eleve szegregáló erővel ható rendelkezéseket, amelyek az amúgy is meglévő társadalmi határokat még inkább elmélyítették. A Papszeren és a Toronyalja utcában lakó „taxások" alárendeltebb helyzetét jelezte az az 1732. évi előírás is, miszerint csak a tanács beleegyezése szerint adhattak és vehettek házakat. A helyzetváltoztatást tiltotta meg egyértelműen a tanács, az ottlakásukat azonban tudomásul vette.

27 A szegénységgel, és annak a városi lakosságot kikerülhetetlenül sújtó terheivel is többször foglalkoztak. Például úgy igyekeztek a gondokon könnyíteni, hogy a városi pénztár terhére a nélkülözőknek szánt tűzifa és a széna hordására két szekeret vásároltak, a vontatást pedig négy-négy ökörrel kellett megoldani.

28 Nyilván más formái is lehettek a szegénygondozásnak, azonban ezen privát és egyházi segítségnyújtásra itt csak utalhatunk. 25 TÓTH P. 1981. 16. p. 26 TÓTH P. 1981. 32., 40-11. p. 27 TÓTH P. 1981. 33. p. 28 TÓTH P. 1981. 33-34. p.