Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

egymást, anyja mérlegelő magatartását nem vette át. Igazgatási re­formjai elvi alapokon, egy általa felállított magas és elvont követel­ményszintnek megfelelően születtek. Az uralkodó neveltetése révén már az irodalmi felvilágosodás képviselője. Elődeivel szemben személyes meggyőződésből és nem tanácsadói sugalmazására alakította ki elképzeléseit és gyakran sze­mélyesen igyekezett azoknak érvényt szerezni. Kezdettől fogva élénken érdeklődött az állami pénzügyek iránt; Sonnenfels tanítása nyomán ezen a téren egyenesen „ateistának" tartotta magát. Gyak­ran hangsúlyozta, hogy a városok fontos bevételi forrást jelenthet­nek, ha felszabadulnak a földesúri hatalom alól. Az állam bevételé­nek gyarapítását és célszerű felhasználását tartalmazó javaslatai eredmény nélkül maradtak. Fiatalkori írásaiban nagy teret szentelt a közigazgatásnak: az Államtanács szervezetének átalakítását, a re­szortoknak megfelelő munkafelosztás bevezetését, a tagok szakmai alkalmasság szerinti kiválasztását sürgette. Nem titkolta, hogy a vá­rosokat egységes irányítás alá kívánta vonni, háttérbe szorítva a ka­marai befolyást. Uralmának kezdetén az egész birodalmat érintő változtatásait né­mi óvatosság jellemzi. Az abszolutizmus empirikus eszközeivel, a hivatalnokokkal szemben támasztott követelmények pontosabb kö­rülírásával, egyedi esetekre szóló döntésekkel, kisebb szervezeti re­formokkal igyekezett az örökölt mechanizmust a maga elképzelései­hez igazítani (Hajdú Lajos). Az első négy év evolúciós szellemű át­alakításai után, ennek eredménytelenségét látva tért át a radikális igényű, erőszakos módszerrel végrehajtott reformokra. Az általa elképzelt új típusú bürokrácia feladatairól 1781-ben ki­adott első hivatalnoki „pásztorlevele" szól. Ebben rögzíti, hogy az ország közügyeiben - az ítélkezést kivéve - az irányvonal meghatá­rozása és a döntés kizárólag tőle függ. A főhivatalnokok legfonto­sabb feladata az uralkodó támogatása, mindenki más a királyi aka­rat maradéktalan végrehajtásáért felelős. Elvárta, hogy a közigazga­tás személyzete „teljesen szentelje magát a feladatok elvégzésének". Már ebben az időszakban körvonalazódott a császár elképzelése az új bürokráciáról. Az állami szolgálatban állók külön csoportja a hi­vatalnoki réteg uralkodásának idején alakult ki és vált a monarchia egyik összetartó tényezőjévé. Tevékenységüket már nem megbízóik

Next

/
Oldalképek
Tartalom