Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

személyes indítékai, hanem objektív szempontok, hivatali előírások szabták meg. Ez a réteg elkülönült feladatok ellátására szakosodott, központi irányítás és felügyelet alatt állott. A hivatal betöltésének feltétele a szakképzettség volt. Döntéseikben mellőzniük kellett a vallási, provinciális és szervezeti előítéleteket, eljárásukat normák szabták meg. A jozefinista hivatali apparátussal szemben már a szakmai alkalmasság, az objektivitás, a pontosság, a folyamatosság és titoktartás követelményei állottak. Az uralkodó a hivatalnokokról való gondoskodás jegyében 1781ben adta ki az egész birodalomra érvényes tisztviselői nyugdíjrendeletét. Mária Terézia 1771. évi pátensét felülvizsgálva a juttatást a szolgálat időtartamához és a jó munkavégzéshez kötötte. Normákat adott ki az állami alkalmazottak fizetéséről, özvegyeik ellátásáról, a szabadságolásáról. A közszolgálati jog ebben az időben alakult ki a birodalomban. Pátens jelent meg a vesztegetési tilalomról, a közigazgatás morális tisztaságáról, a hivatali összeférhetetlenségről. Jelentős lépést tett a közigazgatás és bíráskodás elválasztása terén. Eddig e két tevékenység csupán a tartományok szintjén volt elkülönítve. II. József az ítélkezés területi jellegét erősítette, igyekezett felszámolni a rendi kötöttségeket és a különbírósági rendszert. Világos fellebbviteli rendet dolgoztatott ki, amelynek legalsó szintjén a helyi bíróságok voltak, melyek ítéleteit a körzeti bíróságoknál lehetett megtámadni. A tartományokban jelentősebb ügyek felülvizsgálatára fellebbezési bíróságokat állított fel. A bírói hierarchia élén a Legfelsőbb Bíróság állott. A városigazgatást is átszervezte. Felszámolta az autonómia maradványait, a városokat a kormány rendelkezése alatt álló magisztrátusok irányították. Ezek élén polgármesterek elnököltek. Megkezdte a rendőrség birodalmi szintű kiépítését. A XVII. században Franciaországban kialakult rendszer II. Frigyes Vilmos által porosz területen továbbfejlesztett változatát adaptálta. Radikálisan megváltoztatta az állam és egyház kapcsolatát. Allamegyházi törekvések jegyében a katolikus egyház befolyását igyekezett visszaszorítani. A tanítással, gyógyítással vagy egyéb „hasznos" tevékenységgel nem foglalkozó szerzetesrendeket feloszlatta, vagyonuk egy részét államosította. Szekfű Gyula szerint ezzel a barokk, istenes világa után az új