Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC IGAZGATÁSÁNAK ÉS JOGÉLETÉNEK JELLEGZETESSÉGEI

lását is a Helytartótanács kezdte meg. Miskolc esetében az egyházi adót régi jogon az egri püspök ún. királydézsmása szedte be. A város sokallotta a gr. Barkóczy Ferenc egri püspök által követelt 2000 Ft-ot és úgy döntött, hogy csupán 600 Ft-ot fizet, a városlakó nemesek után járó összegről döntsenek az érintett felek. A kialakult vitában a Helytartótanács döntött a város javára.

3 c) A vármegyék felügyeleti szerveként először a Helytartótanács kísérelte meg a középszintű igazgatás uniformizálását, az egységes ügyvitel megteremtését. Miskolc 1727-től, a vármegyeháza felépítésétől Borsod vármegye állandó székhelye lett. Közjogi állása ezzel sem változott meg, hiszen részkiváltságai ellenére önálló joghatósággal továbbra nem bírt. A város igazgatásában és kormányzásában meghatározó szerepet játszott a nemesi réteg, amely természetes közösséget talált a megyei elittel. A vármegye statútumainak jótékony egységesítő hatása főleg a jogszolgáltatás terén mutatkozott meg. Az uralkodó országos közigazgatási reformjait a gyakorlat igényei és nem elvi megfontolások határozták meg. Intézkedéseiben a felvilágosult abszolutizmus jellegadó ismérvei sem tükröződnek, egyetlen célja az államháztartás rendbetétele, a végrehajtás zavarainak megszüntetése volt. A helyi igazgatás vizsgálata során is a rendi korszak szokásainak továbbélését tapasztaljuk. A tisztségek, főleg a vezető pozíciók betöltésénél az állandóság jellemző. Váczy András főbírót 1701 és 1744 között összesen 13 évre választották meg, Szalay András hét évig, Barkassy András három periódusban 15 évig töltötte be a legfontosabb városi tisztséget. Nem változott a hivatalvállalási hajlandóság sem, hiszen a pénzügyi tisztségekre jelöltek 30-50 Ft készpénzzel, vagy két hordó borral megválthatták tisztségeiket. Ugyanakkor a kor közigazgatásának spontán modernizációját jelzi, hogy az önkormányzati ügyek száma jelentősen megszaporodott, és új állásokat kellett szervezni. A helyi igazgatás fokozatosan írásbelivé vált, amelynek következtében 1712-ben aljegyzőt választottak és négyre emelték az írnokok számát. A korabeli közigaz3 SZENDREI J. 1911. 146. p.