Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
VÁROSI TÁRSADALOM
reső foglalkozásba való beolvadást eredményezte. A miskolci, jogi értelemben vett nemesi rétegződést tovább bonyolította az, hogy a „taxások" csoportjához mégsem tartoztak azok, „akik az idő mostohasága miatt régi családi birtokaikat elvesztve elszegényedtek, valamint azok, akiknek elődjeik vagy éppen ők maguk - fontosabb megyei tisztségeket viseltek..." A nemességet körülrajzoló rendi választóvonalat megerősítette a megszólítás is, hiszen őket „uraknak" illett nevezni. Ezen kritériumok alapján Borsod vármegyében a „birtokosnak minősülő urak pedig bármely néven nevezendő lakóházuk után (legyen az vár, kastély vagy nemesi kúria) egy rovást fizetnek (egy rovás négy dénárból áll), tíz köböl őszi búza után 1 rovást, 10 köböl tavaszi után 1/2 rovást, egy egész héten folyamatosan üzemelő serház után 2 rovást, jelentéktelenebb serház után 1/2 rovást, egy köbölt jövedelmező malom után 1 rovást, minden egyes, ura számára földet művelő jobbágy után 1 rovást, két zsellér után 1 rovást, minden olyan vám után, amely 10 forintot jövedelmez, 1 rovást, egy hordó bor után 1 rovást." 16 A gazdasági tevékenységre utaló fenti tételek is jól érzékeltetik a „nemesi üzemek" formáit. Borsodban egyébként tartósnak bizonyultak a XVII. század végi kritériumok, mert 1713-ban azokat megerősítették. Az eltelt 25 év generációváltásokat és egyéb átrendeződéseket eredményezett, amire itt a birtokos nemesek számának korlátozásával igyekeztek válaszolni. A statútum erről úgy rendelkezett, hogy ebbe a tömbbe csak a vármegyei tisztújító közgyűlésen lehetett bekerülni. A megyei tisztségek védelmét ezentúl még úgy kívánták elérni, hogy a jegyzőséggel bezárólag húzták meg a legmagasabb presztízsű tisztségek - birtokos nemességhez tartozók - határát. A birtokos nemesi lét kötelezettségéhez hozzátartozott a tisztségvállalás. Mint már láttuk, ettől a felelősségtől sokan elzárkóztak, ezért ebben a században is folyton visszatérő rendelkezéseket lehet olvasni arról, hogy a tisztséget nem vállalókat a „közrendűek" sorába kell sorolni, s ezzel az adómentességük is megszűnik. 17 1724-ben a következőképpen határoztak: ha a nemes nem jelent meg a bíróválasztáson, a megye törlő TÓTH P.-BARSI J. 1989. 52 p.; BÁN P. 1980. 49-50. p. 17 TÓTH P.-BARSI J. 1989. 59-60. p.
