Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

vényvszéke elé kerülhetett. Ha az illető libertinus gazda volt, akkor „mint a közjó szolgálatának akadályozóit" (ezt írták a nemesekre vonatkozóan is) 12 forint megfizetésére büntették.

18 Az országos állapotokra is tekintettel, 1724-ben azokat számították a birtokos nemességhez, akiknek bárhol jobbágya, zsellérje vagy taxalistája volt. Ehhez képest a jobbágyok közé sorolták azokat, akiknek marháik voltak, akiknek még az sem, azok zsellérállapotúak lettek. A tisztségviselés megtagadását 1726-ban a következőképpen büntették: a főbíróságot nem vállaló Dőry Andrásnak 200 forintot kellett fizetnie, és amíg ezt az összeget nem tette le, mint főbíróhoz, továbbra is hozzá irányították az ügyfeleket. Ekkor a nemességen belüli tagolásról is rendelkeztek, eszerint a „taxafizetésre kötelezett armalista és más nemeseken azokat kell érteni, akik saját telkeiken laknak és saját házzal rendelkeznek. Akik pedig mások telkén, vagy paraszti telken és nem saját házukban laknak, azok nem a taxát fizetik, hanem kötelesek alávetni magukat valamennyi köztehernek." Az „egy és ugyanazon nemesség" elvének és az adómentesség sarkalatos tételének érvényvesztését jól láthatjuk az armalista nemesekre vonatkozó és ismétlődő rendeletekben is. Például 1724-ben az armalisták és egytelkesek javaik arányában kötelesek voltak a vármegyének adót fizetni. A városi statútum 1725-ben a következőképpen szabályozta a nemesek és a jobbágyok teherviselését. Eszerint a nemeseknek is fuvarozniuk kellett: „a sor kétszer megy végig a jobbágyokon, egyszer pedig a nemeseken. Ezenkívül, bár a nemesek nem tartoznak a katonaság számára fuvarozni, ha túl nagy az elszállásolandó katonaság létszáma, a bíró az ő igásállataikat is igénybe veheti." A gyalogosszolgálatok közül a nemeseknek csak a levélhordást kellett vállalniuk a fuvarozáshoz hasonló módon. A beszállásolás csak igen nagy számú katonaság jelenléte esetén érintette a nemességet is.

19 A hivatalos szövegekben használt „csalárdságok" kifejezés, és az, hogy nem csupán a bevallás, hanem a szolgabírói ellenőrzés alapján rögzítették az adóalapot, arra enged következtetni, hogy mindez az eljárás konfliktusokkal járt együtt. A nemesi ellenállás sajátos, de igen jellemző formájára utalt az a miskolci főbírói panasz is, misze18 TÓTH P. 1981. 22-23. p. 19 TÓTH P.-BARSI J. 1989. 60. p.; TÓTH P. 1981. 23-26. p.