Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

együtt 54,35%-ot tesz ki. Ugyanezek a rétegek Pesten: 31% - 18% 31%;

314 míg a hajdúvárosokban (Szoboszló, Böszörmény, Nánás, Hadház) egyaránt úgy alakulnak, hogy a kézművesek 2-6%-kal, az értelmiség 1-2%-kal, míg az utolsó összevont kategória mindenütt 91-94%-kal részesedik a választójogosultak köréből.

315 Vagyis a miskolci választók mintája épp a kettő közé illeszthető: hozzávetőlegesen Pestével azonos a kézműves-kereskedő réteg aránya,

316 viszont kevesebb az értelmiségi és jóval több a volt nemes, míg az alföldi, kevésbé városiasodott hajdútelepülések választóinak túlnyomó többsége Miskolcénál is nagyobb arányban régi jogaira hivatkozva voksolhatott a népképviseleti országgyűlés mandátumaiért versengőkre. Miskolc választóinak részletesebb elemzését sajnos csak az északi kerület adatain tudtuk elvégezni. A választójogosultak kormegoszlása viszonylag egyenletesnek mondható. (Ld. 45. sz. melléklet.) Legtöbben (27%) az 50 év felettiek feleltek meg a törvényi előírásnak, a legtöbb 20 év fölötti kategória 12-15% között mozog. A 97 főnyi (részben nemesi, részben honoratior) értelmiségen belül az ügyvédek egyértelmű túlsúlya jellemző, a tanítók majd 15%-os részesedése érdemel még különösebb figyelmet. (Ld. 46. sz. melléklet.) A kézművesek iparágankénti megoszlásának (ld. 47. sz. mellékletet.) szerkezete jelentősen nem különbözik az 1825. évi nemesi és az 1828. évi regnicolaris összeírásnál megfigyeltekhez képest. Egyértelműbb lett a ruházati és textilipar fölénye (65,18%), valamelyest nőtt a gép- és műszeripar illetve csökkent a bőrösök részesedése, bár a nemesi összeírás tanúsága szerint 1825-ben is a déli kerületben dolgozott az ilyen mesterek túlnyomó többsége, ellentétben a csizmadiák hasonló arányszámaival. 314 BÁCSKAI V. 1989/a. 315 PAPP I. 1975. 304. p. 316 Bár épp a kereskedők voltak azok, akik Pesten az értelmiség mellett gazdasági-társadalmi érdekeikre való tekintettel leginkább szkeptikusak voltak a választásokkal kapcsolatban, és bizonyára nem is igyekeztek felvétetni magukat a választójogosultak listájára. BÁCSKAI V. 1989/a.