Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

tette a lakosságnak, és még a belváros arculatához is meghatározó módon hozzátartoztak a mezőgazdasági épületek, ólak stb. Ugyanezek utcákra lebontva azt mutatják, hogy míg a főutcán 117, a Bagaméri soron pedig 107 gazdasági épület hamvadt el, addig előbbin majdnem két ilyen épület jut egy károsultra, utóbbin csak egy. Sok gazdasági épület lett a lángok martalékává a Czikó, a Boldogaszszony és az Újváros utca lakói közül is. Az összeírásban megjegyezték, hogy ha a károsult nem tulajdonosa, hanem csak ideiglenes lakója volt valamely épületnek. A nemeseknél az efféle albérlők aránya 13,08%, nem nemeseknél 37,04%. Végül utolsó forráscsoportként az 1848. évi képviselőválasztási névjegyzékeket elemezzük. (Ld. 44. sz. melléklet.) Az áprilisi törvények közé cikkelyezett 1848/5. tc. értelmében a választójogosultságot nem rendi álláshoz, hanem valamilyen tulajdonhoz (legalább 1/4 úrbéri telek, 300 Ft értékű házingatlan, 100 Ft jövedelmet hajtó tevékenység, például bérbeadás) vagy foglalkozáshoz (legalább egy alkalmazottal bíró iparos vagy kereskedő, illetve jövedelemre való tekintet nélkül valamennyi értelmiségi) kötötték, illetve a nemességnek „régi jogon" meghagyták az immár nem örökíthető választójogát.

313 A mindezekkel rendelkező miskolciakat a városi tanács szintén összeíratta. Az északi kerületben valamivel több választót regisztráltak, mint a déliben, összesen 1003 főt, ami a felnőtt népességnek hozzávetőlegesen 3%-át jelentette. A két kerület foglalkozási szerkezete párhuzamba állítható az 1825. évi nemesi összeírással, azonban bizonyos pontokon a különbségek hangsúlyosabbakká váltak. A mezőgazdasági földtulajdonnal rendelkezők szinte azonos (15% körüli) részesedéssel bírnak, s az északiak javára mutatkozik a kereskedőknél és kézműveseknél kisebb, az értelmiségieknél viszont jóval nagyobb különbség, melyet a más megélhetési forrással nem rendelkező, régi jogon választópolgár déliek másfélszeres aránya ellensúlyoz. Ha a város egészére tekintünk, a kézművesek a választójogosultaknak valamivel kevesebb, mint egyharmadát (31,80%), az értelmiség 12,06%-ot, a régi jogú nemesség a földbirtokosokkal 313 1848-as törvény társadalmi hatásairól: KÖVÉR Gy. 1998. 106. p.; helyi minta feldolgozására talán legjobb: BÁCSKAI V. 1989/a.; a választójogosultak körére vonatkozó irodalomból részletesen: RUSZOLY J. 1980.