Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

éléskamrákat, istállókat, fás- és kocsiszíneket illetve pincéket.) Ha Miskolc egészére vonatkozóan hozzávetőlegesen 35%-ra becsültük a nemesség létszámát, akkor a magánszemélyek közötti 50%-os arányuk azt jelzi, hogy a nemesség a város belső utcáiban jobban koncentrálódott, mint a külvárosokban, s valamivel több házat illetve gazdasági épületet is birtokoltak, mint a velük együtt lakó adózók. (Érdekes módon a keresztény egyházak templomait, iskoláit, kolostorait stb. a nemesek, a zsinagógát és az izraelita hitközségi épületeket az adózók között tüntették fel, nem nemesnek minősült a vármegye raktára, a postahivatal, a város majorja, a Luci kocsma, katonatiszti „kvártélyház" stb., míg az uradalmi gazdatiszt házát, a színházat, a Három rózsa fogadót stb. nemesnek minősítették.) A nemességen belül is bizonyos tagozódásra utal, hogy a bejegyzések mintegy 20%-ában szerepelt a „gróf", „méltóságos", „tekintetes" jelzők valamelyike. (Egyeseknél, például Vay Ábrahám neve mellett több is.) A leégett utcákban azonban a nemesség egyáltalán nem egyformán oszlott meg, a Piacz utcához közelebbi területen viszonylag nagyobb számban koncentrálódtak. A lakosok több, mint 60%-a nemes volt a Piacz, Major, Kádas, Fazekas, Kis-Hunyad, Boldogasszony és Vármegye utcákban, a külső utcákon (Bagaméri sor, Szepesi sor, Szent György u. stb.) nagy számban, de nem többségben vannak jelen.

312 A Nyakvágó és a Forrás utcák károsultjai között nem is írtak össze nemest. Bár a nemesek aránya éppen hogy 50% alatt maradt a Czikó utcán, az egy károsultra jutó kárösszeg azonban itt az egyik legnagyobb. A legtöbb kára érthetően a főutca és a Boldogasszony utca gazdag lakóinak keletkezett, a Nyakvágó, Forrás, Szent György utcák, a Bagaméri és a Szepesi sor lakói ennek csak töredékét szenvedték el. Hasonló a helyzet a házakban bekövetkezett károsodással, vagyis minden utcán (a Nyakvágót kivéve) egynél több háza pusztult el a lakosoknak, a legtöbb a Piacz és a Czikó utcákon. Elgondolkodtató továbbá, hogy Miskolc belvárosában 1843-ban is mintegy 270 istálló állt, hozzávetőlegesen ugyanennyi színnel és jóval több éléskamrával. Mindez arra utal, hogy az állattartás nagyon is jellemző kiegészítő megélhetési forrását jelen312 Megjegyzés: a Klastrom utcán nagyon kevés házat írtak össze károsultként, ennek figyelembevétele torzíthatta volna megállapításainkat.