Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

dekes megállapításokat tehetünk. (Ld. 33. sz. melléklet.) A zsidók hozzávetőlegesen egynegyede dolgozott a vendéglátásban (85 fő, zömmel kocsmárosok, italmérők), valamivel többen voltak a különféle rendű-rangú kereskedők (91 fő), valamivel kevesebben a kézművesek (63 fő, 19,21%). Az 1831-es statisztikában a kereskedelemmel és kézművességgel foglalkozók mind számukat, mind arányukat tekintve jóval kevesebben voltak (ld. 29. sz. melléklet), az akkor „bérlő és szerződéseseként besoroltak (többségükben nyilván kocsmárosok) száma is nőtt valamelyest, 72-ről 85 főre, arányuk azonban felére csökkent. Vagyis ebben az évtizedben a beköltöző zsidóság a kereskedelem és a kézműipar felé orientálódott, a kocsmárosok számának viszonylagos stagnálása azt jelzi, hogy a vendéglátással kapcsolatos igények mintegy „beálltak" a lakossági ellátáshoz szükséges szintre már az 1820-30-as évek fordulóján is. A kézműipari szakmákba való beállásnak nagy lendületet adott, hogy piaci érdekeiknek védelmére 1836-ban önálló zsidó céhet alakítottak 32 taggal. (Táblázatunk adata a céhbe álló zsidó kézművesek számának gyors gyarapodását sejteti.) Esetükben a céhrendszer alkonyán e szervezeti forma megalakítását - mivel a legkülönfélébb mesterségek képviselőit felekezeti alapon tömörítette - éppen hogy a korlátok által kijelölt piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás kényszere indokolta, a céhet, mint az ipari vállalkozáshoz vezető utat tekintették.

279 A folytatott kézműves-mesterségek rendkívül sokrétű képet mutatnak, és már csak a zsidó kézművesek között is minden tekintetben változatosabbak, mint az 1828. évi regnicolaris összeírásban szereplő megnevezések. A város kézműiparának tagoltságát, városiasságot meghatározó jellegét rendszerint nem a mesterek számával, hanem a foglalkozástípusok differenciáltságával szoktuk jellemezni,

280 ezért feltűnőek az 279 A zsidó céhről Id.: SZENDREI János, 1911. 708-714. p.; ill. ROSENBERG M.-SINGER M. 1936. A reformkori zsidóság általános viszonyainak széles irodalmáról ld. röviden: DOBSZAY T.-FÓNAGY Z. 1998. 115-117. p. A korlátok kapcsán megjegyezzük, hogy a korban még számos torzsalkodás forrása lehet a zsidók által gyakorolni akart valamely mesterség eltiltása körüli pereskedés. 1821-ben pl. nagy pereskedés kerekedett annak kapcsán, hogy a miskolci zsidóságot a só árusításától ismételten eltiltották. B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 1501/e. 394/1821. sz. 280 BÁCSKAI V.-NAGY L. 1984. 198. p.