Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
VÁROSI TÁRSADALOM
olyan megnevezések, mint a pipakupakkészítő, sapka- és fejkötővarró, pecsétmetsző stb. Az 1828. évi összeírásban Miskolcon 46 féle mesterséggel számoltak az összesítők (ld. erről fentebb), ezzel a város „átlagos differenciáltságú körzet"-nek minősült. 281 A speciális mesterségek ekkori megnevezéseiben számos olyan előfordul, amelyet az összeírás Miskolcon még nem említett, de tíz évvel később valamelyik zsidó mesterember már ezt folytatta. 282 Paplanost például 1828-ban csak a nemesek között írtak össze, ekkor már a zsidóknál is, de a miskolci regnicolaris összeírásból hiányzott még az arany- és ezüstműves, vagy a korábban sehol nem említett pipere- és „umbrella"-készítő, zsemlesütő (erről ld. az 581. oldalon a pékmesterséggel kapcsolatban írottakat), melyek kifejezetten luxusigények meglétére, a szakmák további specializációjának folyamatára utaltak. Az 1820-as években csak egy üvegest említettek a miskolci források, ekkor már a zsidók között is hármat, vagyis a lakosság egy csoportjában üvegtárgyak iránt mutatkozó igényt már nemcsak kereskedelmi úton, hanem helyi mesterektől is egyre inkább kielégíthették. 283 (Egy jobb módú miskolci háztartásban az 1850-es évek végén már az idegen utazó is hamar észrevette, hogy mennyi apró iparcikket vásároltak: „ezüst sótartók, rugós kapcsok, [...] ecetes és olajos üvegek, porcelán levesestál, tányérkák [...] sok furcsa apróság felaggatva, kis elefántcsontkeresztek, sok-sok egyéb emléktárgy." 284 ) A zsidók által űzött további mesterségekre utal, hogy bár összeírásunk nem rögzítette, a céh megalakulásakor készült jegyzőkönyv további mesterségeket is megörökített, például fehér és vörös tímár, gyertyaöntő, szűcs stb. A vendéglátással kapcsolatos mesterségek közül az újabb igények nyomán megjelenő, differenciálódó szakmának számító cukrászt illetve a „fürdős"-ként megjelölt bérlőket említhetjük. 285 A legjelentősebb, kereskedőket 281 BÁCSKAI V.-NAGY L. 1984. 331. p. 282 BÁCSKAI V.-NAGY L. 1984. 333-337. p. 283 Utóbbira ld. VERES L. 1986.; továbbá egyes hagyatékokban már a századfordulón szereplő üvegtárgyakra: HOM. HTD. 76.1339.1. 284 NËMCOVA, B. 1963. 14. p. 285 1846-ban három fürdőház működött a városban: az 1825-ben alapított Resovszki Jakab-, az 1835-ben létesült Kun János- és az 1842-es alapítású Telegdi Sámuel-féle. B.-A.-Z. m. Lt. LV. A. 1501/e. 349/1846. sz.
