Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

kovics György kimaradt az 1825-ös adólajstrom legvagyonosabbjai közül, 1835-ben viszont már megtalálható. Az 1830-as években tovább folytatódott a zsidóság bevándorlása, a jogállapotuknak megfelelő gazdálkodási tevékenységekben való helykeresése. 1831-ben egy vármegyei kimutatás 193 háztartást tartalmazott (ld. 29. sz. melléklet), ami a 832 fős „háznéppel" együtt sokkal több, mint az ekkoriban készült nem nemesi összeírásban megadott szám, és hozzávetőlegesen megfelel (annál valamivel kevesebb), mint az 1829. évi katolikus egyházi névtára adata.

276 Átlagosan két kiskorú gyermek jutott egy háztartásra, ami nem túl sok, és alacsony a családfőkkel együtt élő közvetlen rokonok (testvérek stb.) és a szolgálók száma is. Miskolcon a zsidóság összes jövedelmét ez a kimutatás 2250 forintban határozta meg pengő forintban, ez fejenként 11,7 forintnak felel meg. A szentpéteri kivételével Borsod megye többi járásában (miskolci, egri, szendrői járások) a zsidóság lélekszáma mindenütt nagyobb volt, mint Miskolc városában, ugyanakkor valamennyi járásban a zsidóság egy főre eső jövedelme 5-7 ft között mozgott csupán, vagyis a városban letelepedők között nagyobb jövedelmek keletkeztek az áruforgalomba való jobb bekapcsolódási lehetőségeknek megfelelően. Az 1830-as évek közepétől nemcsak a zsidó lakosság száma, hanem az általuk fizetendő türelmi adó hátraléka is jelentősen megnövekedett.

277 Maradt ránk egy eddig még nem elemzett miskolci zsidó statisztika 1838-ból is, mely név szerint megnevezve a hitközség tagjait, már 328-ra tette a háztartásfők, vagyis pontosabban az önálló egzisztenciával rendelkező zsidók számát. Ez az adat megfelel a következő egyházi schematismusok alapján következtethető növekedés ütemének.

278 A pontosan megnevezett vagy körülírt foglalkozás-nevekből ér276 Utóbbi FARAGÓ T. szíves közlése. 1835-ben 215, 1847-ben 361 adózó háztartásfőt örökítettek meg más források, megítélésünk szerint mindezek összességében a zsidóság számának folyamatos növekedésére utalnak. Utóbbiakra: LEVELES E. 1929. 110. p. 277 Vö. B.-A.-Z. m. Lt. IV. A. 501/e. 1345/1833. 3801/1834., 2783/1839. sz. 278 Ld. előző jegyzet. A Borsod megyei zsidóság térnyerésének okairól egykorúan: DEBRECENYI BÁRÁNY P. 1817. 64. p., közölte még: RÉMIÁS T. 1997. 139-140. p.