Miskolc története III/2. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSI TÁRSADALOM

vagyunk, hogysem hétköznap pecsenyét salátával készíthetnénk magunknak".

275

) Ha forintonként grafikonba rendezzük a két adatbázist (0-40 forint adóösszeg alapján), az következő görbéket kapjuk: r-—q=" T' • •••• I I rt r-~ O m ON (N oo — r- o Befizetett évi adó 0-40 forintig Vagyis - hozzávéve az adatokban lévő bizonytalanságot, az esetleg eltérő adókivetési módozatokat - azt állapíthatjuk meg, hogy kb. 20 forintig az első időpontban bizonyos összegekre koncentrálódik a görbe, összességében egyenletes középértéken húzódik, míg az 1835. évi a legalacsonyabb összegeknél „tetőzik" és utána meredeken esik. Összességében mindebből az adatokból az adózó népesség jövedelmi viszonyainak relatív rosszabbodására következtethetünk. A két időpont között jelentősen csökkent a legnagyobb adófizetők csoportja, vagyis a 40 forint feletti éves adóval terhelteké. (41 illetve 12 fő. Ld. 15. és 31. sz. melléklet.) Ugyanakkor 7 név mindkét listában megegyezik (egyeseknél csak özvegyeik révén), ami az adófizetők legfelső elitjének viszonylagos stabilitását mutatja. Megtalálható köztük a már többször említett Fleischer Fábián kávéházas, Dursza Demeter görög kereskedő, Zukermandl János és Erneszt Salamon zsidók stb. Az 1825. évi „virilisek" között megtaláljuk a legtöbb segédet foglalkoztató Tessel Frigyes építőmestert, a fogadóbérlet okán említett Hutter Györgyöt, Piskatoris András kereskedőt, Malagits (Malagetz) Ferencet stb. (vö. 21. és 26. sz. melléklet.) (A legnagyobb jövedelmű kereskedők közül - nem tudjuk, mi okból - Raj275 B.-A.-Z. m. Lt. LV. A. 1501/e. 487/1822. sz.