Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

TOPOGRÁFIA ÉS VÁROSKÉP

„az elejit elzáró vagy oltalmazó kevés sövényből és nádból álló hajlékocskát" építettek.

261 A tehetősebbek borháza már a lakóépületek nívóját közelítette. Túróczi Péter tetemvári pinceházában három ablak volt (keresztvassal és dróttal), pléhvel borított ajtó, sőt padlást is építettek rá.

262 A házacskákat általában a pinceásásnál kitermelt kőből emelték.

263 Voltak azonban tekintélyes borházak is, mint Pepik Mártoné, akinek ingatlanát 1759-ben mérték fel. A 9 öl egy láb (17,5 m) hosszú és egy öl 5 láb (2,5 m) széles borházra emeletet is húztak, melyre 12 lépcsőn lehetett feljutni. Az emelet alatti helyiségbe heveder-bolthajtást építettek, ugyancsak bolthajtással fedték a pincetorok előtti részt.

264 A kőpincéket zsindellyel fedték, így a Szepessy Jánosét is, aki 1719-ban a várostól vette az ingatlant, s felújításakor szomszédja és rokona, Szepessy Pálné zsindelyes pincéjének falához „ragasztotta".

265 A pince szellőzősére ún. „léleklyukat" vágtak a szabadba, de ezek gyakran akadályozták a pincék között vezető szekérutak forgalmát. 1774-ben Kozmiczky Anasztáz görög kereskedő szeretné léleklyukat nyittatni a Tűzköves-alja nevű pincesoron, de az a szekérútnak „szorulását" okozná. A vitában a város döntött, s 3 ölnyi (5,7 m) széles szekérutat hagyott ki, míg a pince hátsó falától 1 ölre jelölte ki a szellőző helyét.

266 A léleklyukat faraghatták kőből, de építhették téglából is.

267 A pincék nemcsak a borkészítés tárolás helyei voltak, hanem több járat esetén a zöldséget is raktároztak bennük.

268 Közel lévén a pincékhez, sokszor a szőlőművelés eszközeit is pincékben őrizték. 261 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 6. köt. 4. p., 1501/b. V. 1183. 262 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 148. 263 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 148. 264 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 1071. 265 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 763. p. 266 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 7. köt. 88. p., 1501/b. V. 1428. 267 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 148. 268 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 1276.