Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

TOPOGRÁFIA ÉS VÁROSKÉP

VÁROSSZERKEZET ÉS UTCÁK (Mindszent) A városszerkezet legszembetűnőbb sajátossága, Mindszent és Miskolc különválása már a XVII. század végére végbement. Más újkori városokkal ellentétben Miskolcba nem beolvadt, hanem éppen kiszakadt egy külön község, amely a XIX. század végéig közigazgatásilag nem tartozott a városhoz. A szétválást a birtokjog magyarázza, hiszen a középkori miskolci Mindenszentek egyház és ispotály, valamint ugyancsak alapítványi zsellérutcája a XVII. század elején beolvadt Miskolc környékének egyik legjelentősebb egyházi birtokába, a tapolcai bencés apát uradalmába, sőt a kolostor elpusztulván, a birtokigazgatás központja is átkerült az egykori miskolci ispotályhoz.

269 A hódoltság korában Mindszentből uradalmi központ, az egykori miskolci zsellérutcából a mindenkori apát földesúri joghatósága alatt álló külön község lett, amely az egyház egykori patrociniumának nevét kapta, s ez az új entitás segített a törökkorban a reformációra áttért borsodi vidékeken a katolikus egyház bizonyos folytonosságát megőrizni. így nem véletlen, hogy Miskolc rekatolizációja során az első plébánia éppen itt, Mindszenten alakult ki a XVII. század végén, XVIII. század legelején. Bár a birtokközpont és plébánia nem jobbágyfalu volt, népes helységnek számított a XVIII. században. A Miskolc területére enkláveként beékelődött település jellegét a kortársak sem tudták egyértelműen meghatározni, 1731-ben Mindszent utca nevű „különálló utca, utcányi telekállomány, utcányi birtok" (piatea seorsiva, platealis sessio, platealis possessio) státusban említik,

270 míg 1810-ben városrészne/c (viens) mondják, amelyet mindenfelől Miskolc területe határol (Mindszent utca mint Miskolc királyi mezővárosban fekvő birtokrész).

271 A XVIII. század első harmadában azt írják Mindszentről: „semmiféle külterülete (territórium), vagyis szántója, rétje, legelője nincs... lakosai főleg kézművességgel tartják fenn magukat".

272 Mindszenten ekkor 43 269 Mindszent község múltjáról vö.: GYULAI É. 1998. 120-123. pp. 270 MOL. E 156. 60/77. 271 MOL. E 156. 210/10. 272 MOL. E 156. 60/77.