Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI
kolci zsidó közösség egészére. 1825-től több zsidó dolgozott ennek a testületnek, mint bármelyik gazdasági vállalkozásnak, üzletnek, vagy társadalmi szerezetnek Miskolcon. A Szent Egylet orvosokat, patikusokat, tanárokat, de számviteli embert éppúgy alkalmazásában tartott, mint sírásókat, vagy kőműveseket, akiknek 1814-ben és egy évtized múlva is feladata volt az 1759-től működő temető kerítésének megjavítása. 133 Borsod megye helyettes főispánja - írja H. Lupovich - úgy tekintette a Hevra Kadisha minden tagját, mint a hivatalos zsidó közösség tagjait. A tagság a Hevra Kadishában - amely tagdíj befizetésével járt - közvetlen eszközt, vagy utat jelentett a folyamatosan özönlő galíciai betelepülők számra, tehát legalizálta a XIX. század elején a galíciai zsidók letelepedését Miskolcon. Ezt bizonyítja, hogy 1819-1928 között minden évben 8-9 család csatlakozott, vagy lépett be a Hevra Kadishába, s ezzel jelentősen növelte a zsidóság számarányát a városban. Ezt a számot idézett szerzőnk „alig kevesebb, mint 1000 főre" becsüli. Az 1820-as évek közepére a Szent Egylet vezetője és helyettesei biztos gazdasági alapot hoztak létre részben az állandósított tagdíjakból, részben a különböző szolgáltatások pénzeiből. Kialakítottak egy rendszert a peres ügyek kezelésére és tagjai számára előírták az erkölcsi viselkedés normatíváit. Nem utolsó sorban az új tagokkal és a folyamatos létszámnövekedéssel egy gazdaságilag is stabil társaságot hoztak létre Miskolcon. 1820 után a Hevra Kadisha tagsága két részre szakadt. Egyik a gazdagoké (gazdagabbaké) volt, akik az egylet minden előnyét élvezhették, sőt mentesítették őket a vallási és rituális szolgáltatások végzése alól, természetesen jelentős tagdíj és komoly pénzügyi adományok ellenében. A kevésbé gazdagoknak viszont teljesíteni kellett mindazokat az elvárásokat és szolgáltatásokat, amelyek őket a tagság megszervezésére feljogosították. (így pl. meg kellett tanulni, s részt is kellett venni, akár többször is azokon a rituális temetéseken, amelyek nemcsak fontosak voltak, hanem a zsidó hagyomány miatt nagy szakmai felkészültséget is kívántak. A Hevra tagok képzésében a rituális temetésre való felkészülés nagy jelentőséget kapott.) 133 BARNA I. 1993. 367-383. p., H. LUPOVICH, 2000. 4-24. p.
