Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN

mus sajátosan magyar változatát, foglalták el helyüket a „haza és haladás" programját képviselő csoportban. Mind az említett lokálpatriotizmusra, mind Miskolcnak az orszá­gos politikában való ismertségére példa az, ahogy a reform­országgyűléseken megnyilatkoztak. (Palóczy 1832-től 1844-ig há­rom, Szemere 1843-44-ben, illetve 1847-48-ban két diétán képviselte a vármegyét.) Az 1832-36-os országgyűlés egyik 1834 januári vitájá­ban például a táblabírák választásának módjáról beszéltek, amikor Palóczy szót kért és kifejtette, hogy „Miskolcnak 1300 nemesei van­nak, kiknek nincs reprezentánsuk, s a borsodi 9354 nemes voksokat nem tolmácsolhatná néhány földesúr", vagyis Miskolc népességé­nek megfelelő képviseletet és méltányosságot követett. 115 Vagy 1835 októberében a jobbágytelken ülő nemesek adózása tárgyában úgy fogalmazott, hogy „küldői nevezetes részének, a miskolciaknak" ne­vében nyilatkozva sürgette a koronabirtokon élők jogállapotának rendezését, külön kiemelve a városra vonatkozó 1715/104. tc.-et, il­letve az ennél általánosabb érvényű 1741/63. tc. 9. §-át. 116 Sőt egy­egy esetben az is előfordult, hogy a köznyelvben mindenki által csak „ősz borsodi bajnok"-ként titulált Palóczyt nem a megyéjével, hanem szülővárosával hozták kapcsolatba. 1834 márciusában egy szavazáskor például Felsőbüki Nagy Pál Palóczynak címzett gunyo­ros kritikájában így fogalmazott: „hogy ezen utolsó voksolásról is Bécsben mint Miskolcon egyiránt vélekednek, alkalmasint igaz". 117 A példák hosszan folytathatók, a lényeg, hogy az 1832-36. évi or­szággyűlésről Borsod követei, elsősorban Palóczy a polgári átalaku­lás iránt elkötelezett, felkészültségét, ismereteit, kapcsolatait, sőt karrierjét is ezen új típusú ellenzék érdekeinek alárendelő - és or­szágosan ismert, több megye által táblabíróvá választott, illetve ki­tüntetett - közéleti személyiségként érkezett haza. A folyamatot el­mélyítette az országgyűlés végén illetve után kibontakozó kormány­terror, a hűtlenségi és felségsértési perek, s nem véletlen, hogy Pa­lóczy László lett Kossuth új lapjának, a Törvényhatósági Tudósítá­115 KLÖM II. 526. p. 116 KLÖM V. 137. p.; a törvényhelyre: MT. 1740-1868. 117 KLÖM II. 723. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom