Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

termelhető élelmiszerekkel, élvezeti cikkekkel megrakva. Mindössze egy bőr és egy sókereskedő „ékelődik" közéjük. Négy görög keres­kedőnek (Pilta, Gerga, Levandovszky és Apostolovics) saját emele­tes háza földszintjén van az üzlete, de görög ház ad helyet a Dohna, a Bogdanovics, a Janovits, a Margaret és a Dimcsa üzleteknek is. Van viszont olyan egykori görög ház, amelyben zsidó kereskedő(k) üzletei vannak, mint pl. a Visnyovszky vagy a Vay-ház. A magyar boltosok vagy vegyes, tehát szatócsboltot üzemeltettek, vagy szap­pankereskedést tartottak fenn, de boltja, üzlete van a borbélynak is. Ezekből a szabad kereskedésekből nőnek ki a nagy füszerkereskedé­sek, mint ahogy ezt a dinasztiaalapító Berzi János neve már sejteti. A német-sváb boltosokra inkább nevükből lehet következtetni, mint „üzleti profiljukból". (Akinek a házában volt a boltjuk c. kérdés azért fontos, mert az 1817. évi telekkönyv alapján minden háztulaj­donos azonosítható). 89 Ennek az összeírásnak az adatait ha kiegészítjük az uradalmi, vagy az egyházi iratok között megtalálható bérleti szerződésekkel, valamint az uradalmi ingatlanok összeírásaival, értékbecsléseivel, kialakul a miskolci főutca bolthálózatának képe. A Fekete Sas ven­déglő, a Dőry-kúria, a céhek árulóhelye és a Vay-féle épület, tehát a piac környéki épületek, mint uradalmi ingatlanok számos boltnak adtak helyet. Mindez kiegészült a tapolcai apátsági kúriával, s az abban működő boltbérleményekkel. Városi fundusokon a Korona Szállótól a városi kvártélyházig (a mai Erzsébet tértől a Színházig) de lejjebb is, a pálosok „nagyobb házáig" a főutca északi és déli oldalán egyaránt voltak boltok. Az üzletek, boltok a középkori piactér szegélyén épültek és tö­mörültek, így a Fekete Sas és a Dőry-kúria, a tapolcai apátság keres­kedőháza és a Vay-kúria közvetlen környezetében, vagy éppen ezek az épületek biztosították a megfelelő helyet működésükhöz. 1815­1816-tól egyfajta tulajdonjogi átrendeződésnek lehetünk tanúi. Ek­kor ugyanis az uradalom ezeket a saját ingatlanokat eladja. A Feke­te Sast Jakumi János görög kereskedő 25 100 frt-ért vette meg. 90 A 89 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/g. 1. 90 B.-A.-Z. m. Lt. XI. 601. Nr. 289. 3. doboz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom