Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

dox gyűjteményben fellelhető összeírásból látszik, hogy ez csupán „belső használatra készült" számvetés. (Ennek másolatát őrzi a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár.)

68 Az összeírás 20 tételben 15 576 frt pénzfizetésről, 42 katona felszereléséről, 6 ló kiállításáról és felszereléséről ad számot. Jóllehet szerepel egy, a termény-takarmánymennyiséget számbavevő rovat, de ezt nem töltötték ki. A személyeket érintő összegek, arányok és tételek érzékeltetése miatt az összeírás egy családot érintő adatsorát szükséges idéznünk. A legtehetősebb görög kereskedő családok közé tartozó Demcsa Naum és testvérei az alábbi támogatást adták: 16 katona felszerelése minden hozzávalóval, majd felszereltek 10 katonát, s adtak hozzájuk 18 arany készpénzt. Megfizették 3 ökör és egy fél szekér árát. Ismét ők 1 lovas és 2 gyalog katonát állítottak ki teljesen felszerelve. Ezenkívül még lovak vásárlására és felszerelésekre 314 frt-ot adtak. A nyilvánvalóan erőn felüli fizetés úgy került lajstromba, hogy 29 katonát, 1 lovat és 314 forintot adtak, s így támogatták az insurrectiót. A lista egyébként a legtehetősebb görög családokat (Pattaki, Gerga, Dursza, Povoszky, Kozminszky Lika, Sagona, Pétsi, Stajovits, Jannovits és Demcsa) sorolja fel, akik többször, s egy átlag városi polgárhoz képest aránytalanul sokat fizettek. Rajtuk kívül még fizetett a közösség is, létszámának megfelelően. Különös viszont a Demcsa-rokonság esete. Tóth Péter az 1809. évi utolsó nemesi felkelés Borsod megyei történéseit vizsgálva ugyanezekkel a családnevekkel találkozott, s bőven szaporítja azoknak az eseteknek a számát amikor a görögöket „megfizettették". Az utolsó insurrectió kapcsán feltételezi, ami - ismerve a XVIII. század megszámlálhatatlan fizetségeit - most már határozottan állítható: a megye, a város és az uradalom egyaránt számolt a görögök „fizetőképességével", s hogy a folyamatos támogatás el ne maradjon, nem riadtak vissza az erőszakos, drasztikus lépésektől, intézkedésektől sem. Demcsa Naum példáját említi, akit 1809-ben közvetlenül a nemesi felkelők miskolci szemléje után börtönbe zártak azzal az indokkal, hogy két fiát Teodort és Athanázt azért küldte el a debreceni vásárba, hogy így 68 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 8/a.