Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

rögök jelentős többsége borkereskedelemmel foglalkozott, így alapvetően az üzletvitelt rontotta, üzleti érdekeket is sértett. Ezért, ha valaki kérte, a kompánia bizonyságlevelet, ún. testimoniálist is kiállított az érintett, s a társaságból már kizárt tagról. 1784-ben Budáról érdeklődtek Rosa Naum felől. A „Miskólczi Görög Compagnia Communitása" bizonyítja, hogy nevezett apja jeles miskolci kereskedő volt, de fia házasságkötése után részeges és buja életet élt mindenkit megbotránkoztatva. „Mint korhely a Városon tsapongott, és végre Lengyel országba ment." A görögök és zsidók közötti kereskedelmi rivalizálás számos példájával találkozunk, de azt görög kereskedőhöz különösen méltatlannak, lealacsonyítónak tartották, hogy nevezett „egy ingbe gatyába a zsidóknál fát vágott". Már ez is elég lett volna a kizáráshoz, de a közvetlen ok az volt, hogy Pattaki György boltjában „sok Rosolist megivott, a' Kotsmából pályinkát hordatott, és hogy rajta ne érezzen a szaga, amarra esszenciát ivott a' Pattikába". Ekkor aztán elküldték Miskolcról, s a közösség bizonyítja, hogy azóta semmit sem tudnak felőle.

50 A nőknél olyan megbotránkoztatónak tartották az ittas állapotot, hogy a házasságkötési anyakönyvben is feljegyezték: Az asszony láthatólag ittas.

51 A görög kereskedők figyelmet érdemlő szociális érzékenységről is tanulságot tettek. A templomépítéssel és iskolaalapítással egyidőben létrehozták az árvaházukat, amely a XIX. században ispotály, vagyis kórház lett. Szabályzatuk 3. pontjában ezt a következőképpen fogalmazták meg: „Ha esetleg idevetődik valami szegény, vagy rászoruló szerzetes, vagy valakinek árvája és segélyt kérne, és ajánló levele, személy-azonossági bizonyítványai vannak, az elöljáró köteles megvizsgálni, hogy tényleg rendes, becsületes ember-e, és rendelje el, hogy házanként és milyen sorrendben kik kötelesek az illetőt ellátni és a kompánia tagjai kötelesek az elöljáró utasításának engedelmeskedni. " A kompániának ezek az 1785-ben megújított alapszabályai tartalmazzák azokat az előzményeket, amelyek szerint „csoportos" megtelepedésük óta, a XVIII. század elejétől éltek Miskolcon írott szabá50 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 100. p. 51 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 2. Nr.