Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A KERESKEDELMI ÉLET FÓRUMAI ÉS KÉPVISELŐI

bért megfizetni, úgy egyenlő bérösszeg esetén az elsőbbség őt illeti meg. Ha azonban arról volna szó, hogy a zsidók vagy más idegenek akarnának az árverésen magasabb bérösszeget felajánlani, úgy a község tagjának joga van az árverésen részt venni és kötelességük minden módon megakadályozni, hogy az üzletek zsidók, vagy idegen kézre ne kerüljenek, nehogy ily módon befurakodjanak, mert gyermekeink jövőjét csakis így tudjuk biztosítani."

45 Erre a „követelményre" a diósgyőri koronauradalommal kötött bérleti szerződések szolgálnak példákkal. Mivel az uradalom a többet fizetőnek adta bérbe boltjait, így nemcsak a görög-zsidó ellentétet szította, hanem azt ki is használta, hiszen egymás ellen licitálva fizettek mind-mind magasabb bérleti díjakat. Kapcsolatukat a Dőry-házat illetően külön egyezségben is rögzítették. Annak keleti része a görögöké, nyugati földszinti és emeleti szárnya pedig a zsidóké volt. Megállapodásukban még a bejárati kaput és az emeleti feljárót, tornácot is pontosan kettéosztották, megfelezték, nehogy valamelyik fél bármely előnyre tehessen szert a ház és üzletei használata, vagy esetleges értékesítése, tulaj doncseréje után. A kompánia szabályzatának, előírásainak másik csoportja az egyházhoz való viszonyra, illetve a közösségi tulajdonban lévő intézményekre, azok gyarapítására vonatkozott. Az egyházközség elöljárója és esküdtjei mellett a templomnak, az iskolának és az árvaháznak is volt külön-külön gondnoka. Feladatkörük nemcsak a működtetés anyagi feltételeinek biztosítására, hanem az ügyiratok pontos kezelésére is kiterjedt, s az elszámolásokat kellett nekik előterjeszteniük. A szabályzat 10. pontja szerint ennek ideje a „magyarkarácsony ünnepe", mert ekkor ők ráérnek, s idő van az iratok, számadások ellenőrzésére.

46 A kompánia előírásainak harmadik csoportját pedig az együttélés általános szabályai alkották. A legsúlyosabb közösség elleni vétségnek az számított, ha a kifelé, külső emberekkel és testületekkel szemben fogadott titoktartást valaki megszegte. A közösség belső ügyei csak a közösségre tartoztak, ha valaki ezt más személyek, vagy hatóságok előtt felfedte, s ezzel az „egyházközség méltóságát 45 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 3. 49. p. 46 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 3. 3. 42. p.