Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSGAZDÁLKODÁS

az utakra fordítható bevételnek csak egy kis töredéke volt pénz, leginkább fuvarozó vagy kézi munka. 1736-ban az utca tisztítására a piaci bevétel negyedét fordították, ezenkívül minden ház után 20 krajcárt fizettek a nemesek és nemtelenek egyaránt. Mindez nem volt elegendő, így 1742-ben 17 krajcárt vetettek ki a pincékre és bővítették a fizetők körét a görögökkel és zsidókkal, valamint a szőlőbirtokos zsellérekkel. Ezúttal nem maradtak ki a háznélküli zsellérek sem, nekik dolgozniuk kellett az utcák javításánál.

40 Amikor az útjavítási munka már nem tűrt halasztást, a tanács egyszeri nagyobb összeget is átirányított a közlekedés javításához. így történt ez 1740-ben is, amikor az irtványföldek, a rétek és a pincék után járó teljes adóbevételt erre a célra fordították. Ebből az összegből megtisztították a Lyukó patak és a Szinva medrét, utcákat javítottak és szekérhidat építettek a Pecén, természetesen fából. A városüzemeltetés másik fontos kommunális létesítménye a csatorna, vagy ahogy a korszakban nevezték: a város árka. A város árokkal való körülkerítéséről 1739-ben döntött a tanács. A munka „közösségi" jellegét azzal is kihangsúlyozták, hogy a terveket készítő bizottságba minden utcából egy-egy gazda is részt vett. A legtöbb munkát és pénzt igénylő kommunális feladat a köztisztaság volt. A város utcáinak, udvarainak állapotáról az egykorú leírások igen szemléletes képet adnak. A szemétgyűjtés ismeretlen lévén, az utcákra hordták a szemetet; beleértve a házi szemét mellett pl. a mészárszékek - igencsak illatos - hulladékát is. A köztisztasági feladatok közé tartozott a Szinva és Pece medrének tisztítása, a városban futó árkok tisztítása, ami nemcsak a bűz és a már akkor is ismert járványveszély miatt volt fontos, de a malmok és az áradások miatt is. A másik fontos terület a közlekedésre használt utcák és az egyéb - mai szóval élve közterület - tisztítása volt. A város tisztaságára vonatkozóan Miskolc tanácsa első ízben, 1715-ben, hozott határozatot; a Szinvát és az utcákat szeméttárolásra használók megbüntetéséről. A büntetéspénzek a köztisztasági feladatok ellátására nem voltak elegendőek, így 1831-ben már személyre szóló kivetéssel teremtették elő a költségeket, később ezt az összeget a piaci 40 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 2. k. 698-699. p.