Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
VÁROSGAZDÁLKODÁS
sen 520 forint 6 krajcárról. A számadás első tétele: „a befogadtatott személyeknek, a befogadásra kiküldött strázsáknak, tizedes és utca kapitány, a kaszárnyabeli katonáknak és a Ttes Ns Vgye (Tekintetes Nagyságos Vármegye) 16 hajdúinak a fogdosás ideje alatt ki szolgáltatott italok" 36 A szomjúság mellett az evésre is kellett gondolni: „vevődött öszveséggel 28 kenyér", fizettek a székhúsért, a húshoz szükséges sóért és az „egyéb megkívántatóért" és a gazdaasszonynak a fáradságáért. Az első nap mindössze 21 katonát sikerült kiállítani, ezért a hiány pótlására megkezdődött a legények megvesztegetése. Ezúttal 1 pár vadonatúj csizma volt a vesztegetés tétje, nem kis költségen, 47 forintot küldtek a 13 pár csizmáért a csizmadia céhnek. Természetesen az első napon beállt katonákat kárpótolni kellett a csizmákért, velük pénzbeli megváltásban egyezett meg a város, igen jó alkut kötve, a 21 katonának 52 forintot fizettek ki. A csizma illetve a csizmamegváltás címén kifizetett összegen felül minden újonc kapott 5 forint készpénzt. A katonák és a „fogdosás" rendfenntartó személyzete mellett a „vizitáló doctornak" és az ellenőrző főszolgabírónak is fizettek a fáradságáért és ajándékul adtak a „comendáns uraknak" is fejenként 1 forintot. Ez utóbbi költségek közül a legérdekesebb tétel a doktoré, aki a hadseregbe menő katonák „curálásáért" is kapott pénzt, sőt a kikúrálás után megfelelő regrutáknak is utaltatott ki 1 forintot. A katonaságnak, az uradalomnak és a városnak szükséges igás és szekeres szolgáltatások biztosítása nagyon nagy terhet rótt a városra. Olyannyira, hogy 1721-ben úgy határozott a tanács, hogy ezentúl elrendelik az igásállatok tartását valamennyi olyan gazdánál, akiknek van lehetőségük állattartásra. Amennyiben kétségünk lenne afelől, hogy a gazdák a szolgáltatások elkerülése miatt nem tartottak igásállatot, a határozat második része megerősíti ezt, amennyiben végrehajtás terhe mellett állatok hiányában is kötelezi a gazdákat a szolgáltatásra. 37 Az igás szolgálatot enyhén szólva nem kedvelő miskolci gazdáknak már 1719-ben is fény derült az egyik „adócsalási" módszerére; vidéken tartották az igásállatokat, hogy kivonják azokat a városi szolgáltatás alól. 1721-ben ezeket a gazdákat sem 36 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/e. 331/1831. 37 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. k. 792. p.
