Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

VÁROSGAZDÁLKODÁS

VÁROSGAZDÁLKODÁS BEVÉTELEK A város gazdálkodása is, mint minden gazdálkodás a kiadások és bevételek arányba hozására irányuló tevékenység. A mezővárosok bevételi forrásait - köztük Miskolcot is - három csoportba sorolhatjuk: - a városi földbirtokból eredő bevételek - a házi adó és egyéb bevételek - a kisebb királyi haszonvételekből származó bevételek. A földbirtokból származó jövedelmek Miskolcon elsősorban a városi majorban képződtek. A város majorját a Grassalkovich-szerződésben ingyen átengedett urasági major - rét és szántó - képezte. A városnak 1745-ben volt még négy szőlője is, a számuk 1755-re kettőre csökkent, mígnem a pénzhiány enyhítésére a tanács eladta a szőlőket. A városi szántó földeket a tiszta bevétel növelése érdekében árendába adták. Ez a bérleti jogviszony nem mindig járt sikerrel. 1831ben, mivel a bérlők nemhogy nem fizettek, de a fizetési felszólításra még csak nem is reagáltak, a magisztrátus az árendás szerződések mindegyikének felmondását határozta el. A dolog érdekessége, hogy az árenda ezúttal pénzbeli fizetség helyett, a termés fele volt.

1 A fél termést illető árenda a 40-es évekre, mint bérlet szilárdult meg. A város a korszak elején az intenzívebb gazdálkodás zálogát a földterület növelésében látta, s külső tanyákat vásárolt. A külső tanyák célja elsősorban a katonai szolgáltatások előteremtése volt, így 1 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 219/1831.