Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

IPARFEJLŐDÉS

forrásoknak tulajdonítható. A század során készült népesség összeírások alapvető hibáira sokan felhívták a figyelmet. A különböző célokból készült helyi kimutatások készítői eltérően kezelték az iparos fogalmát és többnyire csak a céhes szervezetbe tartozókat tekintették iparűzőknek, holott nyilvánvaló, hogy az ipar a XVIII. században nem azonos a céhes iparral. Igen sok az átmeneti munkakör az ipar és a kereskedelem, az ipar és a mezőgazdaság között. Sok iparág háziipari jellegű volt (nádfonó, tapasztó, kenyér-, perec-, pecsenyesütő stb.), s így az összeírok sem tudták egyértelműen fő tevékenységüket, megélhetési forrásukat. A városi adóösszeírások klasszifikációi nagyon bizonytalanok voltak, különösen az első adókategóriákba tartozók megítélésében. Általában csak a mesterek összeírása szerepel, de nem kapunk képet a mesterek által alkalmazott segédekről, inasokról. A nem, vagy alig dolgozó mestereket, özvegyeket ritkán szerepeltették az adóösszeírásokban. Hosszasan folytathatnánk hibalehetőségeket előidéző tényezőket a molnárok számbavételének hiányától az öregség, betegség, katonaság miatt össze nem írtakig. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a hibalehetőségek miatt olykor több tucattal is kevesebb iparos szerepelhet a különböző kimutatásokon, mint ahányan ténylegesen iparűzők voltak. Az országos helyzetet értékelő feldolgozások elsősorban az 171520. évi és 1828. évi országos összeírások adataira támaszkodva Miskolcot a legfejlettebb mezővárosok közé sorolják az iparosok számaránya alapján. Olyan iparilag fejlett mezővárosoknak tartják, amelyben az iparosok összlakosságon belüli számaránya 20% körüli és nem vonható éles határ közötte és a szabad királyi városok közé, mert az utóbbiakban sem volt általában több a céhek száma, és a kézművesek számaránya is csak 25% körül mozgott. Gyimesi Sándor a közép-európai városfejlődést elemző munkájában lényegében megerősíti az előbbieket. A népesség, az ipar, az iskola és az igazgatás adatainak figyelembe vételével kialakított városiassági érték szerinti rangsorolásban 1715-ben - Erdélyt és a Délvidéket leszámítva Magyarország városainak rangsorában a 34. helyre sorolja Miskolcot. Alig több mint egy évszázad múlva pedig az 1828. évi összeírás alapján a magyar városok rangsorában a 11. helyen áll Miskolc, megelőzve olyanokat, mint Székesfehérvár, Sopron, Nagyvárad,