Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC

szenti serfőzőnek, kovácsnak és görögnek is, de van a nótáriusnak; Csorba Sándornak, a kántornak, a vice nótárius Szabó Gábor uramnak, az esperes kanonoknak, és a zsidó sakternek. A legtöbb tehene Miskolczy Mihálynak és Borzik Mihálynak volt: az előbbinek 5, az utóbbinak 4. Az összeírások, amelyeket országosan, vagy megyei szinten rendeltek el, a város területén nevelt állatokról készültek, a városi majorsági legelőkön jóval magasabb volt az állatok száma. Az 1828. évi országos összeírás iratai mellett fogalmazványban ránk maradt legelőbér-számlálási ívek többet elárulnak az állattartásról.

20 A legelőbér kivetéséhez a várost 4 körzetre - fertályra - osztották, a fertályokat pedig szakaszokra - tizedekre. Egyes tizedekben a számlálók igen gondos munkát végeztek, más szakaszokban azonban alig értékelhető adatok születtek. 1828-ban 465 tulajdonos birtokában volt 869 szarvasmarha, ez tulajdonosonkénti átlagban 1,86 állatot jelent. A város lakosainak száma - az iratokban elfekvő összesítés szerint 2846 fő, ebből a szolgákat és szolgálókat, iparosokat és kereskedőket leszámítva a mezőgazdasággal foglalkozók számát 2328 főre becsülhetjük, s további becsléssel megállapíthatjuk, hogy a lakosság 20%-a foglalkozott állattartással. A legelőbér kivetéshez készült számlálásnál is megkülönböztették a tehenet, az üszőt és az igás ökröt. Ez a megkülönböztetés az állattartás céljának és módjának megkülönböztetését is jelzi, ennek vizsgálatához érdemes néhány - nem valamennyi fertályban elkészült részadatot is elemezni. A II. fertályban 85 birtokosnak volt összesen 150 szarvasmarhája: ebből 90 fejőstehén, 33 üsző és 27 ökör. A legtöbb állatot tartó gazdának 10 marhája volt: 4 fejőstehén, 4 üsző és 2 ökör. A számlálás teljes anyagának alapján 12 marha volt a legtöbb, amit egy gazdaságban neveltek: ebből a fejőstehén 8 volt, a többi ökör. A tejtermelés elsődlegessége mellett az is megállapítható a számokból, hogy az igás ökröt a mezőgazdasági munkában párban használták: a számuk egy gazdaságban mindig kettő, vagy négy. Az I. és II. fertály számláló biztosai 1829-ben is elvégezték a számlálást, s ezek az ívek is fennmaradtak az iratok között. Bár egyetlen 20 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501 /e. 543/1830.