Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC
lyozta meg a kamarát abban, hogy az úrbérrendezés kapcsán viszszaállítsa Miskolcon a jobbágyi szolgáltatásokat. Ismét volt dézsma, és a robot megváltása fejében 1500 rajnai forint taxa fizetésére kötelezték a várost. A pereskedés eredményeként az összeg megfizetése alól ugyan nem mentesült a város, de a taxa megfizetése ellenében 53 év után a robot és minden munkakötelezettség alóli mentesítésre kaptak ígéretet. Az 1755-ben életbe lépett uradalmi rendtartás a jobbágyi függés felélesztését jelentette az 1702-ben megvásárolt autonómiával ellentétben. Miskolc városi fejlődésének lehetőségeit vizsgálva összességében megállapíthatjuk, hogy az autonómiából elveszett a nemesség adóztatásának joga, a kifizetett megváltás ellenére újra kellett fizetni a földesúri kilencedet, és visszatért a robot, bár igen enyhe formájában. Azt is meg kell állapítanunk, hogy a kommunitás önkormányzati és önbíráskodási jogai megmaradtak, s lehetőséget biztosítottak a városi fejlődésnek. Az 1755. évi úrbérrendezést követő, az ún. Grassalkovich-szerződés, részleteiben szabályozta a visszaállított, esetenként megnövelt, szolgáltatásokat. 17 A rendtartás lényegében azt tartalmazta, hogy a jobbágyi szolgáltatásokat a város közössége viseli. A város jobbágyi közössége, tekintve, hogy az úrbérrendezés visszaállította a nemesi kiváltságokat. A közös teherviselés kiterjedt az állami, vármegyei adó és katonai szolgáltatásokra ezen kívül a földesurat illető jobbágyi szolgáltatásokra is. Ezeknek a jobbágyi szolgáltatásoknak a megváltását a közösség fizette meg a rendtartásban rögzített egyösszegű taxával, az összeg állandóságára 10 évre tett ígéretet az uradalom. A rendtartás szerint megszűnik minden robot; szántás, vetés, aratás és fuvarozás, „in concreto" évi 1500 rajnai forint kifizetése ellenében. A fizetést a város magisztrátusa eszközölte két részletben, gondoskodott a lakosokra történő kivetésről és a beszedéséről. A kivetés alapja ezúttal már nem a föld, hanem a személy és a személyes javak; úgymint gabona, bor, és mindenféle marha, iparosoknál a mesterségre kivetett „istenes portio". A katonai elszállásolás kérdését a rendtartás úgy oldotta meg, 17 Nevét az uradalom részéről eljáró gr. Grassalkovich Antal kamarai jószágigazgatóról nyerte.
