Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MEZŐGAZDASÁG - ÁRUTERMELÉS - PIAC
sokkal, miután a rendelkezésre álló terményeknek a szolgáltatások és szükségletek kielégítése után fennmaradó része válik áruvá. A miskolciak szolgáltatásinak elemzéséhez szükséges röviden áttekinteni a szolgáltatások általános modelljét. 1848-ig a mezőgazdasági termelés után a királynak, a földesúrnak, az egyháznak és a városnak egyaránt adót kellett fizetni. A tárgyalt korszakban a földesúrnak fizetendő adók változása volt a leglátványosabb. A királynak közvetlenül fizették a porták szerinti, azaz a kapunként kivetett 18 dénárt, és ezt a portális adót egészítette ki a hadiadó. A királyi szolgáltatások körét bővítették a királyi kisebb haszonvételek; a regálék. A királyi adók mellett a földesúrnak is tartozott szolgáltatásokkal a föld és terményei után a jobbágy; ez volt a földesúri kilenced. A piaci kereskedés előtérbe kerülésével a földesúr a jobbágyi fölösleg mind nagyobb részét akarva kisajátítani, a kilencedet nyolcaddal váltották fel, ez történt részben Miskolcon is. Szőlődézsmának nevezett földesúri kilencedet kellett fizetni a telki állományhoz nem tartozó szőlők után is. A földesúri szolgáltatások közül szabályozatlansága miatt a robot jelentette a legnagyobb terhet. A robot munkaszolgálat volt, amelynek mértéke szoros kölcsönhatásban volt a személyi függés mértékével. A robot a teljesítés módszerétől függően igás, kézi vagy gyalogrobot volt. Az 1548. évi országgyűlési szabályozás évi 52 napban határozta meg a robot mennyiségét, tartalmát tekintve főként a majorsági munkában; szántásban, vetésben, aratásban, szénakaszálásban, szőlőművelésben és fuvarozásban végeztette a földesúr. Az egyházat a termény egytizede illette meg, amelyet a földdel nem bíró zsellérek és iparosok pénzzel váltottak meg. A tárgyalt korszakra a tizedfizetők köre és a tizeddel termelt termények köre hosszú folyamat eredményeként alakult ki; tizeddel tartoztak mindazok, akik úrbéres földön gazdálkodtak, személyi állapotuktól függetlenül. A város az igazgatási feladatok és a kommunális feladatok ellátásának biztosításához házi adót vetett ki, amelynek mértékét - általában az egyenes adókhoz viszonyítva - a választott testület határozta meg. Az adó fizetése - minden adónemnél - egyaránt történt pénzben