Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

a szempontból nézve inkább közvetve, mint közvetlenül, inkább felemás módon, mint egyértelműen hat a népességszám-változásokra. A felnőttek halálozása házasságokat tör ketté, és termékenységi folyamatokat állít meg, de ugyanakkor új házasságok keletkezését is eredményezheti: a megözvegyült fél újraházasodhat, illetve a családfő halála meggyorsíthatja leszármazottai házasságkötését - vagy azért, mert örökséghez jutnak, vagy azért mert a szükség hajtja őket. Ily módon újabb házasság jön létre és vagy folytatódik a család termékenysége az egyik partner cseréje lévén, vagy új pár kezdi el a népesség szaporítását. A házasodás vándorláshoz való kapcsolata szintén ellentmondásos. Egyrészt ha valaki helyben nem talál megfelelő társat, akkor házasodási igénye vándorlásra kényszeríti, viszont a családot alapított pár vándorlási hajlandósága általában csökken. Hasonlóképpen ellentmondásos a vándorlás kapcsolatrendszere is. A vándorló gyakran később tud csak házasságot kötni - új egzisztenciát, új társadalmi kapcsolatokat kell kiépítenie, mindezt gyakran az átlagosnál szűkebb, vagy éppenséggel hiányzó baráti/rokoni kapcsolatok közepette. Ugyanakkor a vándorlók gyakran fiatalabbak a befogadó település népességének átlagánál, így növelhetik is annak termékenységét. Előfordul viszont, hogy a helybeli családfők elhalálozása nem újabb házasságkötésekhez, hanem - különösen a szegényebbek esetében - a háztartás felbomlásához és a hátramaradottak szétszóródásához (szolgálatba álláshoz, rokonhoz költözéshez) vezet. A népességszám alakulása szempontjából a három legfontosabb kérdés azonban a reprodukció, valamint a természetes és tényleges szaporulat. A reprodukció a népesség kicserélődésének, teljes megújulásának folyamatát jelenti, mely Miskolcon és környékén elméletileg az általunk vizsgált időszakban sem volt rövidebb, mint manapság, hisz a halálozási anyakönyvi adatok között előfordultak 90 év feletti személyek is. Számuk azonban a XX. századi értékekhez és arányokhoz képest elenyésző, a népesség túlnyomó többsége jóval gyorsabban felváltódott, mint manapság. Fontos azt is megjegyezni, hogy ez a felváltódás a népesség természetes úton történő növekedését eredményezte, nem fogyását, mint ahogy azt jelenleg tapasztaljuk. Adataink azonban nem elég pontosak ahhoz, hogy en-