Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A VÁROS NÉPESSÉGE
Mindössze a Fazola családról - az üzemet alapító leszármazottairól - mondható el az, hogy német azonosságtudatukat töretlenül megőrzik, mivel gyermekeik először németül tanulnak meg. A szlovákosodás egyébként azzal magyarázható, hogy a lakosság többsége valószínűleg szlovák anyanyelvű volt, a velük együtt idetelepült németek pedig a Szepességből érkeztek, tehát jó részük már bizonyos mértékű szlovák-német kétnyelvűséget hozhatott magával. A magyar nyelvismeret megjelenése (és a német fennmaradása) közöttük feltehetőleg összefügg a két település mindennapi kapcsolatrendszerével: a férfiak esetében a kamarai üzemekben való munkával - ahol a munkanyelv nyilvánvalóan német és magyar lehetett az asszonyok esetében pedig a miskolci boltok és piac akár vevőként, akár eladóként történő rendszeres látogatásával. A német nyelvismeret magasabb aránya mögött természetesen ott lehetett a származás tudata is, de ha utólag megkérdezhetnénk Hámor és Massa lakosságát, nem biztos, hogy a XIX. század első felében minden esetben egyértelmű válaszokat kapnánk etnikai identitásukra vonatkozóan. Miközben ugyanis adataink szerint - mint fentebb említettük - születése után szinte mindenki elsőnek szlovákul tanul meg már egy generációval korábban, az 1850. évi népszámlálás szerint Hámor lakosságának 20, Massáé 43 százalékban még németnek vallja magát. 113 A ruszin lakosság esetében hasonló nyelvi és identitásbeli kavarodás tanűi lehetünk. Borsod megyében többségük a XIX. század második felében már szlováknak vallja magát, de Vlagyimir Bronyevszkij orosz katonatiszt 1810-ben még arról számol be, hogy amikor katonai egységével Miskolc felé vonul, egy „Ernődtől három és fél versztnyire orosz lakosságű - vagy mint errefelé mondják: rusznyák - község (valószínűleg Görömböly) lakói rá sem hederítve a kemény időjárásra, papostul átvonultak üdvözlésünkre, hogy elbeszélgethessenek velünk és megteljenek az orosz beszéd hangjaival." Ugyanő Miskolc városában arra lesz figyelmes, hogy „az egyetlen nagy utcát, melyet rendes házak öveznek, megtöltötték a kíváncsi emberek, nagyrészt szlávok és lengyelek." Pihenőjük alatt 113 FARAGÓ T. 2000.
