Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A VÁROS NÉPESSÉGE
dolog természeténél fogva számottevő nem magyar etnikai csoport környékre települését jelentik. Felsőgyőrre nagyobbrészt szlovák, Görömbölyre ruszin, Csabára vegyes összetételű (magyar, szlovák, német, zsidó) népesség települ, melyet szórványosan a XIX. századig követnek részben az Alföld irányából érkező magyar, részben a Felvidék felől jövő szlovák és szász betelepülők. Az úgynevezett ipari falvak telepítése sem egyszerűen bemutatható folyamat. A kutatás kiderítette az egyes települések keletkezését, de adós maradt egyrészt a folyamatos bevándorlás bemutatásával és elemzésével, másrészt a vándorlás és az etnikai folyamatok (kulturális alkalmazkodás, beolvadás) kölcsönhatásainak feltárásával. A telepesek között a szlovákokon kívül számottevő arányt képviseltek a lengyel és német eredetű famíliák, ugyanakkor sokuk mozgása a lépcsőzetes vándorlás fogalmával írható le: az idejövő németek jó része a Szepességből jött, nem Németországból, vagy Ausztriából, a betelepültek egy része (vagy leszármazottaik) részt vettek a későbbi települések (Újhuta, Újmassa) létrehozásában, egyesek pedig bevándoroltak Miskolcra, Diósgyőrbe is. Az egyes helységek megtelepülése általában szervezett akció keretében történt, de a lakosság számát a későbbiek során spontán módon idevándorló famíliák is gyarapították. 91 A legzűrösebb és legnehezebben földeríthető azonban a négy települési mozgalom közül a Miskolcra történő bevándorlás folyamata. Ennek főként az az oka, hogy nem köthető egy-két meghatározható időponthoz, nem kapcsolható egyértelműen egy-két etnokulturális csoporthoz és alapjában nem mondható megnevezhető személyek vagy szervezetek által végrehajtott szervezett akciónak. Bár a hagyomány szerint a „Svábsor", illetve a „13 utca" német posztószövők II. József uralma idején bekövetkezett idetelepülésének emlékét őrzi, ennek írásos nyomát nem találtuk, 92 de a nem helyi eredetű népesség (illetőleg leszármazottaik) XIX. század közepére több ezresre duzzadt tömegével szemben nincs is igazán jelentősége. A betelepedés módjára, motívumaira sokkal inkább rávilágítanak azok 91 SOÓS I. 1985, FÜGEDI E. 1980., VERES L. 1995, SIPOS I. 1955 TOLC J. 1949, SIRÁCKY J. 1966. 92 Ld. DOBROSSY I. tanulmányát e kötetben.
