Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

A betelepülések volumenére vonatkozóan már írásunk elején, az etnikai/felekezeti megoszlás kapcsán is utaltunk, amikor nagyon durva becslésként felvetettük, hogy a XVIII. századi végi Nagy-Mis­kolc lakosságának eredete közel felerészben közvetve vagy közvet­lenül a bevándorlással hozható összefüggésbe. Ezen belül voltakép­pen négy külön mozgalomról beszélhetünk: a vándorláshoz erőtel­jesen kapcsolódó, kulturálisan, felekezetileg és foglalkozásukban speciális csoportokról (görögök, zsidók, cigányok), a XVII. század végén - XVIII. század elején nem a városba, hanem főként annak környékére telepített szlovák és ruszin parasztnépességről, a XVILI. század folyamán a telepesek több hullámával létrehozott ipari fal­vak népességéről végül a többnyire önkéntes módon, egyénileg, de tulajdonképpen végig az egész általunk tárgyalt időszak folyamán Miskolcra bevándorló idegen (de nem feltétlenül külföldi) eredetű népességről. Az első csoporttal nem foglalkozunk részletesen. Róluk viszony­lag terjedelmes az irodalom, többükről szót ejtenek e kötet más szerzői is, ráadásul demográfiai szempontból az általunk vizsgált időszakban nem nagy a szerepük. A görögök száma fénykorukban ­a XVIII. század utolsó harmadában - sem múlta felül Nagy-Miskolc népességének 2 százalékát, a cigányok 1848 előtt pedig még ezt a szintet sem érték el. Egyedül a zsidók létszáma az, amely az 1810-es évektől kezdve népességi szempontból is egyre inkább tényezőnek tekinthető, de igazán komoly szerepet ők is csak a XIX. század kö­zepétől játszanak (ami - nem mellékesen - azt is jelenti, hogy a rá­juk vonatkozó források mennyisége és minősége is csak ettől kezd­ve igazán számottevő). 89 A Miskolc környéki falvak lakossága a török kiűzése és a Rákó­czi-szabadságharc vége között gyakran mozgásban volt, a népesség megszilárdulása csak az 1700-as évek végére következett be. Felső­győr, Csaba, Szirma, Görömböly történetében több ízben előfor­dulnak átmeneti elmenekülések és települési mozgalmak. 90 Utóbbi­ak - figyelemmel az ország középső részének ritka népességére - a 89 Lásd erre vonatkozóan DOBROSSY I. 2000., CSÍKI T. 1999, LUPOVITCH, H. 1996, TÓTH P. 1993. vö. NAGY P. 1998. 90 SOÓS I. 1985., VERES L. 1984, BAÁN I. 1996.

Next

/
Oldalképek
Tartalom