Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

A háztartások legmagasabb arányban mozdulatlannak látszó al­kotóelemei a feleségek, lányok, valamint a mindkét nembeli roko­nok és árva gyermekek. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy nem ők hozzák a vándorlással kapcsolatos döntéseket, függő hely­zetben lévén többnyire követik a háztartás fejét akár megy, akár ma­rad. A háztartásfők stabilitása, függetlenül attól, hogy nők-e vagy férfiak, némileg alacsonyabb az előbbi csoportnál, igaz, egy részük voltaképpen egyedülálló személy, így sokkal könnyebben mozdul ki a lakóhelyéről. A fiúk stabilitása is kicsivel 80 százalék alatt marad, mivel a korábban említett vándorlási célok (ipartanulás, katonának állás, tanulási célú vándorlások) főként őket ösztönzik arra, hogy elhagyják a szülői háztartást. A vándormozgalom szempontjából külön, az eddig felsoroltakkal ellentétes csoportot képeznek a szol­gák, szolgálók, kézműves legények és inasok. Utóbbiak stabilitásá­nak mértéke rendkívül alacsony, mindössze 27-37 százalék közötti, kétharmad-háromnegyed részük az előző évben még, illetve az összeírás évében már nem tartózkodik Miskolcon. A kézműveslegé­nyek vándorlásával fentebb már foglalkoztunk. A szolgákkal kap­csolatban érdemes megjegyeznünk, hogy forrásaink szerint túlnyo­mó többségük eleve nem is volt miskolci és feltehetőleg vándorlását sem tekintette végleges életformának. Nem egy esetben adja tud­tunkra ugyanis az összeírás, hogy az előző szolga vagy szolgáló ha­zament a szüleihez, illetve férjhez ment és házastársához költözött. Mozgásuk legfontosabb oka a gazdaváltás - úgy tűnik kevés az a szolga vagy szolgáló, aki egy helyen egy évnél többet dolgozott. A szolgálatvállalás kiváltó oka nem csak a díjazás, a kereset szüksége, hanem a kézműves legények vándorlásához hasonlóan a tapasz­talatok gyűjtése is volt. A környező helységekre vonatkozóan kevesebb szerencsével jár­tunk, ott nem sikerült a fentebb elemzett összeíráshoz hasonló adat­gazdag forrást találnunk a vándormozgalmakra vonatkozóan. Köz­vetett módon azonban az eddigiek alapján is megállapítható, hogy a ki- és betelepedések tekintetében éppúgy, mint a házasodások eseté­ben van kapcsolat Miskolc és a környező falvak között, az évente szerződött szolgáknak és szolgálóknak pedig számottevő része a környékről érkezett a városba. A XVIII-XIX. századi Miskolc mun­kaerőbázisa azonban nem korlátozódott a későbbi Nagy-Miskolc te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom