Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

szirmai anyakönyvet vezető lelkész is, aki nyilván nem egyeztette azokat bejegyzésenként városi kollegájával. A leíró jellegű közegészségügyi források járványhalálozással kapcsolatos visszafogottsága viszont megengedi azt a feltételezést, hogy a táblázatunkban feltüntetett nagyszámú járványos betegség a korabeli ember számára olyannyira mindennapos lehetett, hogy tulajdonképpen megtanult velük együtt élni s az élet rossz, de elkerülhetetlen részének tekintette azokat. A hallgatólagos belenyugvást alighanem az is segítette, hogy a gyorsabb lefolyású járványos betegségek többsége elsősorban a fiatalabb korosztályokat sújtotta. Ellenben a híres nagy országos járványok - a pestis és a kolera - a felnőtt népességet sem kímélték, így nagyobb meghökkenést és félelmet gerjesztettek a korszak (felnőtt korú) krónikásaiban. A himlő szinte folyamatos hullámokban visszatérő pusztítása a XIX. század első harmadában két ok miatt is érdekes. Egyrészt a gyermekek körében komoly halandóságot okozott - 1828-1830. évi adataink szerint a 2-14 éves korban elhalálozott gyermekek 25 százalékát a himlő vitte el -, másrészt ez volt azon kevés betegség egyike, amely ellen igen korán megtalálták a hatásos gyógymódot,

68 és megkísérelték a védekezést. A tehénhimlővel történő és ily módon védettséget eredményező oltás lehetőségének Jenner általi felfedezése után nem sokkal Magyarországon és ezen belül Borsod megyében hamarosan bevezették azt. Úgy tűnik azonban, hogy hosszú évtizedek kellettek ahhoz, hogy a himlő elleni védekezés igazán hatásossá, és teljes körűvé váljon. Mindez az általunk vizsgált időszakban valószínűleg nem következett be, az 1840-es évekből éppúgy találunk orvosi panaszokat a gyermekeiket az oltás elől elrejtő anyákról, mint az 1810-esből.

69 Csupán annyi az előre lépés, hogy a korai oltásjegyzékekben szereplő igen változatos korösszetételú beoltott személyekkel szemben 1847-ben a listán szinte már kizárólag csak egy év alattiakat 68 A nagy járványok - a pestis és a kolera - okozói valójában úgy tűntek el, hogy a korabeli orvostudomány még nem ismerte világosan sem kórokozójukat, sem az elkülönítésen túlmenően ellenük hatásos védekezési módokat. 69 B.-A.-Z. m. Lt. LV 501/e. 1816/195.; B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e 1816/3757. Vö. hasonló panaszokkal 1841-től. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/e. 1841/2778.