Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

zalékos életben maradással - számolunk, akkor egy nemes házaspár termékenységét 6,0-6,3, a rosszabbik aránnyal (50 százalékos életben maradás) 7,2-7,6 gyermekre becsülhetjük. A nem nemesi családok termékenysége minden valószínűség szerint vagy azonos, vagy talán még annál is magasabb lehetett. Amennyiben többszörösen is feltételes becsléseink helytállóak, akkor tehát azt mondhatjuk, hogy egy szülőképes nőre a körülbelül 10 százalékos gyermektelenséget is beleszámítva - valószínűleg 6,5-7,0 gyermekszülés esik.

51 Ez a viszonylag magas érték, - amely megfelel más, XIX. század eleji/közepi termékenységgel kapcsolatos vizsgálatok eredményeinek

52 azt jelenti, hogy a termékenység szándékos, széles körű korlátozása a miskolci népességben a XVIII-XIX. század fordulóján még nem jellemző, vagyis figyelemre méltó módon összecseng azokkal a sejtésekkel, amelyeket a házasodási és születési görbék kapcsolatának (jóval egyszerűbb) vizsgálata során megállapítottunk. A 6. táblázatban közölt adatok alapján az adott időszakban a termékenység nagyobb mértékű korlátozását többi közösségünkben sem feltételezhetjük."'

3 A kérdés az, hogyan hozhatók össze a teljes termékenység szintjéről, illetőleg a születéskorlátozásról mondottak a családokban összeírt gyermekek számáról mondottakkal. Röviden válaszolhatunk: nehezen. Jelenleg nem mondhatunk többet, mint azt, hogy a 51 Ahhoz azonban, hogy a fenti becsléssorozatot megerősíthessük, szükséges lenne meghatározott családok egyedi termékenységtörténetének tömeges elemzésére is, amely egyúttal pontosabban felvázolhatná ezt az átalakulási folyamatot, melyeket részünkre a XIX. század első felének népmozgalmi mutatói jeleztek. 52 DÁNYI D. a mai Magyarország északi régiójának teljes termékenységét az 18301839 között házasodottak kohorsza alapján 6,455, az ország egészére nézve 7,5 gyermekben állapította meg. DÁNYI D. 1991. 122-123. p. HABLICSEK László az 1820-as évekre vonatkozóan országosan 6,6-re becsüli a 2000 fő feletti mezővárások és 6,5-re a 2000-nél kevesebb lakosú falvakra vonatkozó a teljes termékenység (az egy termékenységi időszakot végigélő nő által szült gyermekek) mértékét, illetve 6,9-re az országos átlagot. HABLICSEK L. 1991. A régióra vonatkozó falusi mikrovizsgálatok eredményei a termékenység hasonló nagyságrendjét tükrözik. Átányon (Hevesen) a teljes termékenység mértéke a XVIII. század közepén 6,5, Felsővadászon (Abaúj) a XIX. század első felében 6,2. Van persze ettől szélsőségesen eltérő eredmény is: a szlovák népességű Barna (Nógrád m.) teljes termékenysége a XVIII-XIX. század fordulóján 7,8, míg a rokonházasságokról elhíresült Heves megyei Ivád nemesei között ugyanez az érték 5,8. Utóbbi egy már működő születéskorlátozási rendszerre utal. ANDORKA R. 1991, NEMESKÉRI J. 1976. 53 KRUPA András szerint például a születéskorlátozás Répáshután csak a XX. század közepén jelent meg. KRUPA A. 1984. 260. p.