Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
MISKOLC AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBAN
mindazonáltal maguk személyekben miskolci lakosok voltának és cselédeik actu most is városunkban maradtanak." 41 Mint említettük, a város lakosságát nagy adósságba vitte az 1702. évi megváltakozás, ami miatt a szabadságharccal kapcsolatos ellátási kötelezettségeik is hatványozottan terhelték őket. Mindezt Rákóczi igyekezett méltányolni, már csak a miskolciak által kiállított fegyveresek számára, megbízhatóságára való tekintettel is. 1705. január l-jén Kistapolcsányban kelt rendeletében azt írta Szentpétery Imre borsodi alispánnak, hogy azokon a hadba szállt miskolciakon, akik elestek az 1704. december 26-i - amúgy a szabadságharc szempontjából súlyos vereséget hozó - nagyszombati ütközetben, továbbá családtagjaikon a kamarának esedékes megváltási összeget további intézkedésig a város elöljárói semmiképpen ne követeljék. 42 Ez év márciusából újra van egy-két adat, amely arról szól, hogy Rákóczi egyes miskolci lakosok adósságait elengedte, 43 amely összességében az adófizetőknek valóban nagyon kedvező intézkedésnek bizonyult, ugyanakkor azt a paradox helyzetet eredményezte, hogy a megváltakozás miatt eladósodott város terhein nem könnyített. 44 De Rákóczi - összhangban a vetési pátens illetve az azt követő rendeletei szellemével - Miskolcra vonatkozóan később is határozottan kijelentette, hogy a megváltakozott város lakóinak családtagjait a tapolcai apátsággal szemben mentesíti a földesúri kötelezettségek alól, őket „a robotás szolgálatiul s adózástul s nemkülönben az quártély tártastul és szekerezéstül exigálta [= felmentette]". 45 1705-re többé-kevésbé rendeződött a terhek kivetésével kapcsolatos rendszer alapelveinek kimunkálása és az érintett vármegyék értesítése, ugyanakkor a panaszok és kérések száma továbbra sem csökkent. Ebben az évben a miskolciak többletkiadása például mintegy 60%-osra rúgott, amit Rákóczi igyekezett is méltányolni, hiszen 1705. áprilisában például azt írta Szentpétery alispánnak, hogy a vármegye „légyen az impositiók [= kivetések] és egyéb terhek visel41 SZENDREI J. 1904. 318-319. p. 42 ESZE T. 1955. 209. p.; BÁNKUTI I. 1990. 17. p. Az ütközetben valóban sok miskolci hajdü vett részt. 43 Két helyi özvegyasszony esetében: BÁNKUTI I. 1990. 46. p. 44 Minderről röviden: NAGY M. 1994. 73-74. p. 45 ESZE T. 1955. 309. p.