Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

kutatási tapasztalatainkkal.

26 A városi társadalom ugyanis az a közeg, amely már a modern világ beköszöntése előtt is teret és megélhetési lehetőséget tudott nyújtani az egyedülállóknak úgy, hogy többé-kevésbé önállóságukat meg tudták őrizni. A főként családi munkaszervezeten alapuló mezőgazdasági termelést folytató falusi közösségekben általában erre nem volt lehetőség. Nézzük meg közelebbről a háztartások összetételét a tagok típusa szerint. (Ezt igazándiból csak a XVIII. század végi Miskolcra nézve van módunk bemutatni, mivel többi adatsorunk vagy nem elég részletes, vagy túl kicsi ahhoz, hogy belőle megalapozottabb következtetéseket vonhassunk le.). A háztartásokban élők legnagyobb részét - nem utolsó sorban az egy-két fős háztartások magas száma miatt - a háztartásfők, illetve feleségeik teszik ki. Közel 60 százalékuk férfi - túlnyomórészt házas, családos emberek -, a kereken 23 százalékos női háztartásfőarány azonban a falusi társadalmakról eddig szerzett ismereteinkhez képest igen magas. Különösen érdekes az, hogy bár az önálló háztartást vivő nők túlnyomó része özvegy, minden nyolcadik azonban házas családi állapotú. Férje vagy távol van (katona, utazik), vagy az elszökés, avagy külön költözés akkoriban bevett, válást pótló formáját választotta.

27 A háztartásokban élők második nagy csoportját kereken 39 százalékos arányával a gyermekek alkotják - velük majd a termékenység kapcsán foglalkozunk részletesebben. A harmadik számottevő csoportot a szolgák, szolgálók, legények, inasok - a háztartásokban élő, ahhoz nem rokoni/vérségi, hanem szerződéses alapon kapcsolódó - tagok képezik 10 százalékos arányukkal. A háztartásokban élő egyéb személyek - rokonok, árva gyermekek, ismeretlen státusúak - aránya elenyésző a többiekéhez képest, összességében sem éri el a 10 százalékot. (Lásd VIII-IX. ábra.) 26 FARAGÓ T, 1996. vö. MELEGH A. 1987. (Az özvegy nők vezette háztartások magas aránya mind a nemesi, mind az adóösszeírásokban szembetűnő. Ld. erre nézve a kötetben FAZEKAS Cs. tanulmányát.) 27 Az általunk vizsgált időszakban igen kevés törvényesen elvált ember él. A katolikus egyház gyakorlatilag nem engedélyezte a házasságok felbontását, a protestáns népesség pedig ritkán élt ezzel a lehetőséggel. A helyi szokásjog nem vette jó néven a válást, sőt a különélést is gyanakodva szemlélte.