Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

A VÁROS NÉPESSÉGE

mú miskolci nemesség, illetve a fejlett miskolci és mindszenti kézművesipar nagyszámú külső munkaerőt - szolgákat és szolgálókat, inasokat és kézműveslegényeket - vonz magához, akik főleg a környékről verbuválódnak. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó csoportok tagjai rövid távú ciklusokban gyakran cserélődnek, ez sajátos jövés-menést (szakszerűbben fogalmazva: vándorlási mintákat) eredményez Miskolcon és környékén. Főképp a demográfiai jellemzőkben mutatkozó társadalmilag meghatározott különbségek az okai annak, hogy e rövid, tulajdonképpen inkább a monográfia társadalomtörténeti fejezeteibe tartozó kitérőt ide iktattuk. DEMOGRÁFIAI SZERKEZET A férfiak és nők egymáshoz viszonyított számát tekintve nem találunk kirívó aránytalanságokat a településegyüttesen az általunk vizsgált időszakban. A XVIII. század végén Miskolcon és Csabán enyhe nőtöbblet észlelhető, amely valószínűleg a szolgálólányok bevándorlására vezethető vissza. Ezzel szemben az ipari települések szinte mindegyike ekkor még férfitöbbletet mutat, ami a bevándorló népességek gyakori jellemzője. (Ettől egyedül Hámor tér el, feltehetőleg ismét a nagyobb számú szolgáló miatt.) Ezen túlmenően azonban nem sokat mondhatunk a női népesség demográfiai jellemzőiről, mivel a korai népesség-összeírások és népszámlálások erősen „férficentrikusak". Nem csak a nők jogi állapotára, illetve foglalkozására vonatkozó adatokat nem adják meg, hanem többnyire életkorukat és családi állapotukat sem ismerjük, sőt nem egy esetben még pontos létszámukról sem kapunk tájékoztatást. A népesség egészére vagy túlnyomó részére kiterjedő népszámlálásaink és népesség-összeírásaink a XIX. század közepe előtt a korszerkezetre vonatkozóan hasonlóképpen meglehetősen szűkmarkúak. Főként csak a gyermekek és felnőttek (1783. évi lélekösszeírás és 1784/87. évi népszámlálások), illetve a 18. év alatti és feletti férfiak (1804-1847 közötti nem nemesek összeírásai) arányát adják meg. Ennek alapján az állapítható meg, hogy a „legfiatalosabb" - vagyis a fiatal korosztályok legmagasabb arányával rendelkező - településeket, illetve népességcsoportokat az ipari falvak lakossága, illetve a