Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)
A VÁROS NÉPESSÉGE
zsidó népesség alkotja, míg a „legöregebb" Miskolc város lakossága. Utóbbi településen érik el ugyanis a felnőttek a lakosságon belül a legmagasabb arányt. Miskolc esetében az 1780-as évek elejéről a két fő korcsoport aránya felekezetek szerinti bontásban is rendelkezésünkre áll. Eszerint a reformátusok között kiugróan magas a gyermekek száma, míg a római katolikusok, görögkeletiek és zsidók között igen alacsony. 13 Ezek az adatok azonban nem mai ismereteink szerint értékelendők. Az összességében magas felnőtt arány ugyanis ekkoriban két forrásból táplálkozik: vagy a fiatal korosztályok (főként a csecsemők és kisgyermekek) hiányosabb számbavételén alapszik vagy nagyobb mértékű bevándorlás következménye. A vándormozgalmak ugyanis túlnyomórészt a tizen-huszonéves, már a felnőttek közé sorolt fiatal férfiak és nők számát és arányát növelik (vagy csökkentik) kiugró mértékben. Itt és most a miskolci római katolikusok, a görögkeletiek (a „görögök") és a zsidók esetében valószínűleg arra kell gyanakodnunk, hogy a bevándorlás növelte meg közöttük a felnőttek arányát. A részletesebb kormegoszlás és az ennek vizsgálata során megrajzolható úgynevezett korfa - a népesség nemek szerint kisebb csoportokba rendezett kormegoszlásának grafikus ábrázolása - további lehetőségeket kínál a népesség alaposabb megismerésére. Sajnos ilyen adatokkal a teljes népességre vonatkozóan a XIX. század második feléig nem rendelkezünk. Éppen ezért nagy jelentőségű az a néhány részleges életkorokat is közlő összeírás, amely ránk maradt. Miskolc 1788. évi nem nemes népességének töredékére - főként az Újvárosi, Fábián és Szeles utcák lakosai közül a férfiakra -, az 1813ban összeírt nemes férfiakra, Hámor és Massa 1816/17. évi teljes népességére valamint a miskolci járás 1830-as évekbeli cigányságára vonatkozóan sikerült ilyen forrásokat találnunk. 14 (Lásd IV-V. ábra.) A felsorolt adatok alapján megrajzolható korfák mindegyike széles talpú piramis formáját mutatja. (Miskolc esetében ehhez persze a 13 FARAGÓ T. 2000. 14 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Spec. XXI. I. 33/2. (1788), IV. 501/j. 18. kötet; IV. 501/e. 1838/2990 (cigányok). Hámor és Massa népességösszeírását Flolopcev Péter szívességéből használhattuk, aki egyébként az anyakönyvi adatok feldolgozásában is pótolhatatlan segítséget nyújtott számunkra. Munkáját ezúton is köszönjük.