Miskolc története III/1. 1702-1847-ig (Miskolc, 2000)

TOPOGRÁFIA ÉS VÁROSKÉP

fákkal beültetvén),

514 Ürményi Nagy Mihályné telkén 7 darabot (szilvafa, két alma, két körtvély, egy vén odvas eperfa)

515 írtak össze. Az utóbbi telken találtak az összeírok három fiatal jegenyefát is, s mivel ez a fafajta „nem annyira haszonvételre, mint kedveltetésre való", csak tűzifa értékben vették lajstromba. A virágoskerteket ritkán említik a források, hiszen ezeknek nem volt pénzben kifejezhető értékük. Forrai János azonban megírja, hogy amikor a XVIII. század elején a város tőle telkeket bérelt a Városháza mellett, az árendás ingatlanon folytatott építkezések során veteményes és gyümölcsös kertjét tönkre tették, 17 fáját - mandula, gesztenye, meggy, kajszi és vérbélű barack - kiásták vagy letördelték, piros és fehér rózsabokrait tövestől tépték ki, pedig mind a borbélyok, mind a rozsnyai bélessütők szépen fizettek a rózsákért.

516 A város telkei sorában és a topográfiában is speciális helyet foglalnak el a kézműves fundusok, hiszen a céhes és kontár ipar sokszor egymást kiegészítő tevékenysége is a telkekhez kötődött. A miskolci kézműipar egyik legnépesebb ága képviselői, a vargák általában vízközeli telkét már messziről azonosíthatta bárki, nemcsak a cserzés jellegzetes bűze miatt, hanem az udvaron felállított cserzőház okán is, ugyanis ezt a tevékenységet mindig külön épületben végezték. Siparóczky János Szirma utcai, a Szinva partján álló pitvaros lakóházához és kisházához egy 4x2 m-es cserzőház is tartozott, valamint egy nagy szín, abban istálló, kamra és raktár a cserzőszerszámoknak.

517 A cserzőházban, melyet hívtak „cserző komorának"

518 is tartották a „csertörő kölyű" nevű, általában lábbal hajtható egyszerű szerkezetet, amellyel a csertölgy termését zúzták össze, bár ezt malmokkal is végezhették. Faragó István háza szintén a Szinva mellett feküdt, s csertörőjét a szomszéd épületekhez ragasztott színben működtette, szomszédai nem csekély kárára, hiszen a száraz csermakk igen gyúlékony volt.

519 A műhelyeket általában azért ellenezték a szomszédok, mert a tűzzel dolgozó mesterek te514 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 896. 515 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. V. 1791. júl 12. 516 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. IX. 43. 517 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 5. köt. 46-47. pp. 518 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 3. köt. 138. p. 519 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 4. köt. 664. p.