Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

hogy a szőlővel a város rendelkezik, méghozzá az egyház javára, mert meghagyják, hogy „építse fel és jövendőben az dézsmáját az egyházfiak kezében adja, úgy mint tizedét minden köböl bornak". Az egyházhoz tartozó, voltaképpen az egyház tulajdonát képező templomról, a parókia és az iskola épületéről, valamint a szintén a prédikátor számára jövedelmet adó a korábbiakban már szóltunk. A papok jövedelméről 1598-ban már úgy intézkedik a tanács, mint amit régtől fogva gyakorolt szokás határoz meg. Eszerint azok, „akiknek szőlői a diósgyőri hegyen fekszenek, mindenikük egy-egy köböl bort adjon, akármelyik hegyen légyen szőleje is, ha szintén a miskolci hegyen nincsen is, az kinek csak az győri hegyen vagyon is. Először azért, mert egyaránt való fizetésre hívtak mindenek. Másodszor, mert lelki szolgájuknak fizetnek. Harmadszor, mert az kiknek csak a csabai vagy keresztúri hegyen vagyon szökjek is, megadják. Ezzel penig az győri prédikátor jövedelmét az mi törvényünk le nem szállíthatta. Először, mert az ott való köböl borral való fizetés is régtől fogva rendeltetett. Másodszor, mert hegytől tartoznak vele. Harmadszor, mert egyéb sok helyeken is, akárki hol lakjék, de az hol szőleje vagyon, ott ád köböl bort tőle. Tisztelendő és nemes urak jelenlétében, az tisztelendők: nagytiszteletű Tolnai Vince úr, Borsod és Heves vármegye seniora, Letenyei Pál, Szikszai György, Rétfalvi Izsák, Keresztúri Pál, Csengeri Lőrinc, Siklósi Mihály, Beregszászi Pál, Gönczi Péter, Kazai János, Letenyei Péter. Nemesek: Bakos Balázs, Máczi György, Bornemissza György, Lassú Antal úr."

179 Sokat mondó egy 1621-es városkönyvi bejegyzés, amely a Fűzi Szabó István által a Középszeren vásárolt szőlő helyét határozza meg: eszerint a szomszédja „délről penig, az út mellett az város szőlleje, az praedicatorsághoz való".

180 Tulajdonjogilag tehát az említett szőlő a városé, de jövedelme a prédikátort illeti. Más szőlőkről is van tudomásunk. Egy 1630-ból való bejegyzés például arról a szőlőről beszél, „mely vagyon az Szentgyörgy hegyen, az praedicatorsághoz tartozó szőllő mellett".

181 A város tulajdonosi jogát mutatja az az 1694-ből származó adománylevél is, amellyel Lipót császár egy nemesi házat és a Papmal179 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 85. p. 180 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 197. p. 181 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 222. p.