Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

A REFORMÁCIÓ MISKOLCON - BALOGH JUDIT

mát újra adományozza a miskolciaknak.

182 Ezzel a jogával él a város akkor is, amikor 1703-ban „Bodgál Pál uramnak ő kegyelmének az becsületes tanács örököt azon szőllejére, mely az csabai promontoriumon, a Hejőre függő oldalon vagyon (:mely is az ecclesia számára való volt az előtt:) hogy azt szabadon ő kegyelme bírhassa dézsmájára, melyrül levél is költ akkor és az ő kegyelme kezénél vagyon város pecséti alatt".

183 Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, amelyek éppen a gyülekezetek vagyonát és a prédikátor jövedelmét voltak hivatottak összeírni, sajnos, a Miskolcra vonatkozó adatok tekintetében meglehetősen szűkszavúak. Az ezekben a forrásokban fennmaradt legkorábbi adatok 1613-ból származnak. Az ez évi canonica visitatio jegyzőkönyve a következőket hozza tudomásunkra e tárgyban: „1. Vagyon egy két kövű, felül csapó malom az város közepett, mely a praedikatornak álló öröksége, minden egész hasznával és jövedelmével egyetemben, az kinek minden rendbéli építésével az város tartozik, csak hogy mikor új követ hoznak városul belé, minden kőre a praedikator az malomtól egy köböl búzával tartozik. Az minemű molnárt akar az praedikator benne tartani, szabados véle. 2. Az malom után három nyomásra való föld vagyon. Egyik nyomásra Győr felől négy föld, Szentpéter felől is négy föld, Szirma felől pedig hatodfél föld. 3. A malom után vagyon egy hat rendes rét is, az város réti között, az Nád szegen."

184 A prédikátor használ két nyomás szántóföldet és egy rétet is. Három szőlőt jegyeznek fel a Szentkirály és a Szentgyörgy hegyen, illetve az Alszeren. A XVI. és XVII. században mindvégig a prédikátorsághoz tartoznak a papszeresi és a Tót utcai jobbágyok is, méghozzá vagy házanként való fizetési kötelezettséggel (ötven pénzzel, azaz dénárral), vagy heti öt nap munkával. Az ő kötelességük a malom gátjának feltöltése és a malomárok tisztán tartása is, viszont ilyen munkák esetén a lelkész tartozik a malomból kenyeret adni a munkásoknak, csakúgy, mint ahogy a szőlőmunkák idején ebédet 182 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 377. p. 183 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 563-564. p. 184 SRKLt. Proth. Kg. II. 6. nr. 6. 324. p.