Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

sek)Újvár közötti szekerezés, a török élelmezést szolgáló gabona Felföldre való szállítása bizonyult.

441 1663-tól az 1100 fekete gurust 300-zal felemelték,

442 a forrásokból kiderül, hogy a summát több részletben kellett Egerbe vinni. 1682. január 14-én, amikor az esedékes részletet az egri adószedő átvette a város képviselőitől, a nyugta szerint a 200 fekete gurust 30 magyar aranyban és 80 tallérban rótták le,

443 vagyis az 1400 gurusnyi adó 210 magyar arany és 560 tallér (!) értékű volt (a korra jellemző inflációt figyelmen kívül hagyva), forintban számolva 2000-2500 forint volt a török adó a XVII. század második felében. Az adó kiosztása, korabeli szóhasználattal: „felvetése" a tulajdon alapján történt a miskolci jobbágyok és nemesek közös határozatából. A nemesek egy része sérelmesnek találta ezt az adókötelezettségét. 1590-ben nemes Bakos Gáspár rettenetes szitkokkal gyalázta Borbély Simon miskolci bírót, amikor az a török adó hátralékát kérte tőle. A bíró azzal védekezett, hogy a felvetésen mind a parasztok, mind a nemesek jelen voltak a tanács tagjaival együtt, s mindenkire a megfelelő összeget vetették ki.

444 Melczer Kristóf 1634-ben azzal utasítja vissza a török adóhoz való hozzájárulást, hogy „dominus terrestrissa [= földesura] lévén annak a kis jószágnak, kit a szőleivel együtt Miskolcon bír".

445 Hogy a királyi donatióval nyert ingatlanai után még tíz év múlva sem akart fizetni, tanú rá a vármegyéhez írt levele 1649-ből, melyben sérelmezi, hogy Kecskeméti István (aki ekkor főbíró) a házából, melyben Tót György (valószínűleg a zsellére) lakik, két köböl bort vitetett el.

446 1638-ban a város a vármegyéhez fordul, mert a miskolci nemesek adósak a városnak „az idegeneknek [- töröknek] való adófizetésben és tisztviselésben", amikor például Zabary Pétertől kérték a török adót, a „bíró kék ebeinek" nevezte a miskolci 441 Török levelek Miskolc városnak. 1633, 1663, 1664, 1683. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. Sp. XXVII. 7, 14., 18., 23., 26., 28., 40/1. 442 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/b. Sp. XXVIÏÏ. 29. 443 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. XXVII. 37/1. 444 Mond bírám néki: Ne mondd ezt, jó Gáspár uram, mert sok jámbor volt a felvetésen, mind nemes, mind paraszt személyek közöl, a tanács mind benn volt, és jó lelkiesméretből vetették fel kinek-kinek érdeme szerént. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 3. köt. 424. p. 445 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/c. IX. ÜL 537. 446 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/d. IX. I. 34.