Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

esküdteket.

447 A kommunitás 1667-ben is kéri a vármegyét: a nádori utasítás alapján egyezzen bele, hogy a városban lakó birtokos és egyéb nemesektől jószágaik minősége és a birtokrész, valamint birtokjog nagysága alapján vethessék ki a török adót, valamint adják meg a lehetőséget, hogy török követelte bírságpénzt a nemeseken is megvehessek.

448 Az, hogy egyfelől adójukkal kötelesek támogatni a török hatalmat, másfelől pedig az ország és keresztyénség legnagyobb ellenségeiként harcolni kell ellenük, az adózás anyagi oldalán túl is igen súlyos erkölcsi dilemma elé állította a Hódoltságban és annak peremvidékén élő alattvalókat. 1563-ban a miskolciak is keseregnek ezen felségfolyamodványukban, ráadásul rettegnek is a török ellen katonaként fellépni, mert többször tapasztalták kegyetlenségét. Az egyik miskolci polgárt, Bak Jánost a hatvani bég többször is nyársra akarta húzatni.

449 A török adó kezelésére külön török bíró felügyelt. 1626ban a szokásos dézsmamegtagadás során a miskolci bíró, Borbély Gergely odáig ragadtatta magát, hogy a királydézsma adószedőit veréssel fenyegetve kergette ki portájáról, s azt mondta az egész utca hallatára, hogy „ő meg nem esküdt őfelségének, sőt senkinek egyébnek, csak a törököknek, ki nem is gazdálkodék, s dézsmát sem ad, ő török bíró, nem magyar bíró volna, és őneki senki is nem parancsolna" .

i50 A korban talán a törökösséget tekintették a legsúlyosabb bűnnek, melyet a miskolci bíró gúnyos hangon vállalt ország-világ előtt. Ebből is érzékelhetjük a kettős adóztatás miatti elkeseredést, s egy kissé a kor viszonyait is, amikor a gazdaság és gazdálkodás hasznát vagy egy részét még a nemes sem forgathatja vissza a termelésbe, vagy fogyaszthatja 447 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 5. köt. 438. p. 448 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 4. köt. 310. 449 ...hoc quoque maiestas vestra sacra considerare et animadvertere benigne dignetur, utrum possibile est, ut imperátori Turcarum capita et jugum submillamus, censumque solvamus, ex altera vero parte contra eum insurgamus et arma summamiis, manusque contra eum elevemus et vugnemus, pro qua pixidariorum et militum compulsione adeo devenit oppressum oppidum, ut nullus ex nobis comperiatur, qui änderet ad eos ingredi et ire. quoniam Turcae sunt nimis féroces, crudeles et severi, et quemque percipere possunt, tali servitio frui adusum et confestim ad palum atrahit..." Miskolc város folyamodványa az uralkodóhoz. 1563. MOL NRA 723/41 450 Decimátorok feljegyzése a miskolci nemesek és katonák dézsmájáról. 1626. B.-A.-Z. m. Lt. XV-15.